Jókai Mór
Szegény gazdagok

Fontosabb szereplők

Lapussa Demeter – házsártos, idős öregúr, aki szereti a családtagjait a hóbortjaival bosszantani

Lapussa János – Demeter legidősebb fia, forrófejű, fösvény, beképzelt férfi; unokája az elkényeztetett Makszika

Lángainé (Lapussa Matild) – Lapussa Demeter lánya, férje már meghalt; unja az öregurat, folyton színházba jár, hogy szórakozást leljen az életben

Lapussa Henriette – fiatal tizenéves árván maradt lány, szülei meghaltak egy balesetben; Hátszegi báró felesége

Lapussa Kálmán – Henriette kissé különc módón viselkedő öccse, a család „fekete báránya”, Babérossy Leánder álnéven egy vándorszínész társulat igazgatója

Clementine – társalkodóné, a Lapussa család nem vér szerinti rokona, vénkisasszony, Margari felesége

Margari – Lapussa Demeter felolvasója, majd Hátszegi báró titkárja

Hátszegi Lénárd – gazdag erdélyi nemes, Fatia Negra álnéven híres betyár, Henriette férje

Sipos úr – fiskális, a Lapussa család régi ismerőse; feladata, hogy információkat gyűjtsön Hátszegi báróról

Lőrincz doktor – orvos, ő gyógyítja meg Henriettet és Szilárdot mikor meg akarják magukat mérgezni

Vámhidy Szilárd – Henriette szerelme, Sipos úr alkalmazottja

Satrakovics Gerzson – Hátszegi báró régi barátja, szenvedélye a vadászat, sérüléseit is itt szerezte, megrögzött agglegény

gróf Kengyelesy – Hátszegi Lénárd vadászbarátja, akinek a birtokát Hátszegi egy rövid időre elnyeri, majd a gróf visszaszerzi azt

Kengyelesyné – a gróf férje, nagyvilági dáma

Kardosné – csaplárosné egy vidéki kocsmában, ahol Hátszegi megszáll a kíséretével, később öngyilkos lesz

Ripa – az aradi börtönből szabadult ártalmatlan zsivány

Onuc – román paraszt, a Fatia Negra cinkosa, lánya Anica

Anica – Onuc lánya, aki Fatia Negra szeretője is egyben, a tűzvész során a Lúcsia-barlangban arca összeég

Rubán Tódor – ortodox pópa, segít Henriette-nek a román nyelv elsajátításában

Juon Táre – bivalyerős román paraszt, aki segít a bajba jutott Henrietten, később megvakul

Marióra – Juon Táre gyönyörű felesége

Makkabesku Pável – nemes, a mikalai csárda tulajdonosa

Flóre – Makkabesku fiatal felesége

Monori úr – szolgabíró

 Történet

Az unalom

Gazdag öregúr Lapussa Demeter, akinek egyetlen elfoglaltsága, családtagjainak bosszantása okoz örömet. Családja néma beletörődéssel viseli el a rigolyás öregúr minden zsörtölődését. A Lapussa család egy meggazdagodott família, a ház feje a beteg öregember, Lapussa Demeter, kinek családtagjai csak azért viselik el az öreg rigolyáit, mert félnek a végrendeletből való kizárástól. Három gyermeke született. Lángainé, a lánya középkorú özvegyasszony, akinek még van annyi önbecsülése, hogy nem tűri el apja minden szeszélyét, nem úgy, mint bátyja, a kapzsi Lapussa János. Harmadik gyermeke egy balesetben meghalt, két árva maradt utána, akik az öregembernél nevelkednek. A leány, Henriette tizenhat éves, érzékeny ifjú szépség, akinek a családban semmi szava nincs. Öccse, Kálmán még gyermek, a család fekete báránya, kissé könnyelmű, ábrándos fiú. Az öreg Demeter fiát, Jánost, és annak elkényeztetett gyermekét, Makszikát ajnározza majomszeretettel, minden rossz tulajdonságukat elnézi, sőt pártolja is. Lapussa János mondja el neki, hogy Hátszegi, egy újgazdag mágnás becsületsértést követett el ellene. Megvárakoztatta, ezért János meg akarja őt leckéztetni.

Akivel az ember párbajt akar vívni

Lapussa Demeter az éjszaka még a szokottnál is nyugtalanabb volt. Aludni nagyon ritkán tudott, most különösen féltette János fiát, amiért az párbajozni készül Hátszegivel. A felolvasó, Margari éppen egy Dumas regényt vett elő, amiből egész éjszaka olvasnia kellett az öregúr parancsára. Bár az igazat megvallva Margari semmit sem értett belőle, mivel nem tudott németül. Másnap délfelé érkezett haza János, aki egyáltalán nem párbajozott, s azt mondja apjának, hogy meghívta Hátszegit magukhoz. Demeter ettől kissé megnyugodott, s magában azon morfondírozott, mi célja van fiának Hátszegivel. Közben Kálmán, Henriette testvére is látogatást tett az öregnél. Henriette-hez jött, hogy segítsen neki a latin házi feladat leellenőrzésében. Tegezte nagyapját, s modorával végig sértette az öregurat. Lapussa elvette tőle a latin irományt, s parancsot adott Margarinak, hogy vizsgálja át alaposan a szöveget. Miután ez megtörtént jelentették neki Hátszegi érkezését, akit Lapussa János örömmel várt.

A kedves ember

Hátszegi báró valóban minden szempontból makulátlan gavallér férfinak tűnt, aki ráadásul dúsgazdag is volt. Jánosnak nagy tervei voltak vele. Szerette volna a bárót unokahúgával, Henriettel összeházasítani, akin azonban látszott, hogy nagyon ellenszenves számára a férfi. Eleinte senki nem sejtett semmit János tervéről. Lángainé először azt gondolta, hogy bátyjának az az ötlete támadt, hogy Hátszegi léphessen elhunyt férje helyére, de lassacskán ő is rádöbbent arra, hogy tévedett. Ellene volt János házassági tervének, szerinte Henriette még túl fiatal, taníttatni kell őt, korai még férjhez mennie. Lapussa János azonban nem így gondolkozott, s sikerült apját is meggyőznie terve véghezvitelében. Demeter úr egy dologban adott igazat csak lányának. Sipos úr, a fiskális útján tudakozódniuk kellene Hátszegi báró anyagi helyzetéről, hogy valóban olyan gazdag-e, mint amilyennek kiadja magát. A báró egyre gyakoribb vendég volt a háznál, Henriette viszont egyre szomorúbb, bánatosabb lett.

Miről gondolkoznak a gyermekek?

A tizenéves Henriettet senki sem kérdezte mit gondol arról, hogy Hátszegi báró felesége fog lenni. Neki egyszerűen nem volt beleszólása saját élete folyásába. Egyik nap a lány nagyon beteg lett, szinte csaknem a halálán volt. Az orvos megállapította, hogy rézoldat mérgezésben szenved, s azt feltételezi, hogy a rosszul tisztított rézedények okozhatták a bajt. Ugyanakkor megjegyzi, hogy Sipos úr segédje, Vámhidy Szilárd is pont akkor, pont ugyanazzal a betegséggel esett ágynak. Henriette nagyon el van keseredve, s mikor kettesben marad Margari úrral, Lapussa Demeter mindenesével, odaad neki egy köteg levelet, hogy jutassa el őket az öccséhez, Kálmánhoz. Margari azonban kíváncsiságtól vezérelve elolvassa őket, s rájön arra, hogy tartalma nagyon is érdekelhetné Demeter urat. El is megy hozzá, s átadja neki a papírosokat. Cserébe szerződésben megegyeznek, hogy az esküvő után Margari élete végéig Hátszegi Lénárd személyi titkárja lesz. Miután ebben mindketten megállapodnak, Margari az összes levelet elolvassa az öregnek. Lapussa Demeter ekkor érti meg Henriettet igazán.

Másnap vendégségbe érkezik Sipos úr, akinek meghagyták, hogy gyűjtse össze a tudnivalókat Hátszegi báróról. Sipos kimerítő anyagot gyűjt össze, és így összegzi a kutatását. Szerinte a báró testileg egészséges ember, gazdag; durva, erőszakos és hirtelen haragú. Csodálatos hajlama van a betyáros kalandkereséshez és a hozzá legközelebb állók suttogásai szerint van valami titokszerű egész életében, vannak számbavehetetlen napok és hetek, amik mintegy hézagot képeznek nála az évben. Miután Sípos közli a megállapításait, Demeter úr átadja neki a Henriette-től zsákmányolt leveleket. Az ügyvéd teljesen összetörik az elolvasásuk után, Demeter úr pedig megállapítja, hogy ezen bizonyítékok szükségessé teszik Henriette mihamarabbi kiházasítását – amivel Sipos mélyen egyetért. Véleménye teljesen megváltozik. Miután a fiskális hazatér, előveszi a segédjét, Szilárdot, és közli vele, mit olvasott a levelekben. Vámhidy Szilárd és Lapussa Henriette szerelmesek voltak egymásba, Lapussa Kálmán közvetítette a leveleiket, amelyeket latin nyelven írtak. Mikor hírét vették a házassági tervnek, úgy döntöttek, hogy eldobják az életet, és mindketten halálos mérget vettek be.

Nem neked való az!

Sipos úr alapos fejmosásban részesítette segédjét, Vámhidy Szilárdot. Elmondta neki, hogy Henriette-tel való kapcsolata miért van eleve kudarcra ítélve. Henriette gazdag lány, ő pedig szegény. Szilárd bizonygatta előtte, hogy Henriette mindig hűséges marad hozzá, s már pénzt is takarított meg, hogy eltarthassa őt. Sipos úr elcsodálkozott a fiatal fiú merészségén, de felvilágosította őt, hogy a Lapussa család soha nem engedné meg, hogy elvehesse szerelmét. Előbb fognák őt perbe, amiért rávette Henriettet, hogy legyenek öngyilkosok. Ez idő alatt Henriette percei sem voltak nyugodtak. Demeter úr magához kérette, s megmutatta előtte a mindennél többet érő vádiratokat, a Szilárdnak írt leveleket. Lapussa most választás elé állította unokahúgát: vagy hozzámegy Hátszegi báróhoz, vagy perbe fogják Szilárdot, őt pedig zárdába küldik. A két óra gondolkodási idő alatt Henriette végül úgy döntött, hogy nőül megy a báróhoz. Azonnal alá is írja a házassági kötvényt. Kéréseit teljesítették, néhány bútort, s a kedvesétől kapott virágot magával vihette Hídvárra. Sipos úr pedig azt tanácsolta Szilárdnak, hogy utazzon Arad vármegyébe, s vállaljon közéleti tevékenységet. Úgy gondolta így a fiúnak nem lesz sem kedve sem ideje búslakodni Henriette után, aki két hét múlva férjes nővé vált.

A menyasszonyvivés

Hátszegi Lénárd báró elviszi feleségét, Margarit és Clementine-t hintójával Hídvárra. A hosszú út során több helyen is megállnak, elidőznek. Először Satrakovics Gerzson házában szállnak meg, aki Hátszegi régi vadászcimborája. Gerzson megrögzött agglegény, aki fontosabbnak tartja a kalandokat, mint a pénzt vagy a nőket. Számos sebesülést összeszedett hosszú élete során, azonban mindezekre nagyon büszke. Henriette tőle hall először Fatia Negráról, a környék legnagyobb banditájáról. Továbbmenve egy rátarti földesúr lesz következő szállásadójuk, akit valójában a felesége irányít. Az asszony „mókuskának” szólítja férjét, de szerelmet aligha érez iránta. Henriettet beavatja titkába: egy régi udvarlója képét őrzi egy csatát ábrázoló festményen, amelyet saját kezűleg festett. Míg a hölgyek beszélgetnek, addig az urak kártyáznak. Hátszegi bárónak sikerül az öregnek minden birtokát elnyernie, így gyakorlatilag most otthon érezheti magát nála. Ezt követően közeledve kastélyához egy csárdában hajtják nyugovóra fejüket, ahol zsiványok is tanyáznak. Szerencsére nem veszélyesek, de Henriette nem érti férje viselkedését, aki nagyon otthonosan érzi magát közöttük. Olyannyira, hogy még hegedűjét is előveszi. Másnap folytatják tovább útjukat az erdélyi havasok között. A táj tele van sötét titkokkal, valamint oláh parasztokkal.

A Lúcsia-barlang

Erdélyben volt egy nagyon széleskörű hamispénzverő társulat, amely már fél évszázada működött háboríthatatlanul. Nem tudták őket leleplezni, hiszen igazi pénzt vertek, teljes értékű aranypénzeket. Mindent saját maguk készítettek. Bányászták az aranyat, majd megolvasztották, saját gépeik is voltak. Így természetesen a hasznot is saját maguknak tartották meg. A pénzverők titkos műhelye a Lúcsia-barlangban volt, s vezérük nem volt más, mint a hírhedt Fatia Negra, a rettegett kalandor. Az emberek azt tartották róla, hogy az ördög cimborája, akin még a golyó sem fog. Arcát senki sem láthatta, mivel maszkot viselt. Most egy román paraszt, Onuc érkezik a lányával, Anicával a barlanghoz. Anica a Fatia Negra szeretője volt, legalábbis a lány így gondolkozott a zsiványról. Hamarosan az álarcos is megérkezik. Végigkalauzolja a barlangban Anicát, aki csak most nyer először bepillantást a pénzverés munkafolyamataiba. Azzal fenyegeti meg Fatia Negrát, hogy ha megcsalja őt, akkor meg fogja őt ölni. A zsivány nem veszi a lány sértegetéseit komolyan, s ajándékoz neki egy hibás aranypénzt ajándékul. Onuc megkapja jutalmát, amiért értékesítette a hamis pénzt.

Az erős Juon

Henriette bizonyos idő elteltével már megszokta új otthonát, de férjéhez nem került közelebb. Hátszegi gyakran volt úton, s Henriette ilyenkor gyakran sétált a kastély környékén. Így találkozott a pópával, Rubán Tódorral is, aki elmondta neki, hogy kénytelen fizikai munkát végezni, mivel a báró semmire nem ad pénzt. Henriette megszánja az öreget, s azzal az ürüggyel, hogy románul akar tanulni, maga mellé veszi őt a kastélyba. A pópa elmondja a nép bajait, s Henriette ettől fogva abban leli legnagyobb örömét, hogy jót tehet az egyszerű román parasztokkal. Adakozik, pénzt ad iskolák építésére, maga mellé vesz árvákat, akiket kitanít. Egyszer egy beteg asszonyhoz kell vidékre utazni, aki azonban a kuruzslók tanácsára hallgatva már halott, mire a segítség megérkezik. Henriette úgy dönt, hogy Hídvárra visszatérve egy rövidebb, de veszélyesebb útvonalat választ, hogy előbb hazaérhessen. Ám elkezd esni az eső, az út a hegyek között csúszóssá és meredekké változik. A nő lebukfencezik lováról, s kis híján életét veszti. Egy helybéli román paraszt, a híres Juon Táre siet a segítségére. Megmenti Henriette és lova életét, aki szeretne a pópától többet tudni róla.

A geinai leányvásár

Juon Táre idejének nagy részét a havasokon töltötte. Élt a vidéken akkoriban egy gazdag ember, akinek volt egy gyönyörű szép lánya, akit Mariórának hívtak. A lány beleszeretett Juonba, ám szülei ellenezték a házasságot Juon Táre hátrányos anyagi helyzete miatt. Juon azonban nem volt teljesen magányos. Járta a vadont, míg egyszer egy üregben a halott anyamedve mellett egy medvebocsra lett figyelmes. Magához vette a szerencsétlenül járt mackót, aki kiváló őrzőnek is bizonyult a kecskéi mellett. Ekkoriban kezdték rá a környékbeliek mondani, hogy ért az állatok nyelvén. Egyszer egy évben a Geina kopár szikláin leányvásárt rendeztek, ahol az eladósorban lévő lányok férjet találhattak maguknak. Mariórát is elvitték oda szülei, hogy kérkedjenek szépségével. Juon csak később jelent meg a hegyen, amit hallani vélte, hogy az egyik kérő őt próbálja szavaival fenyegetni. A medve láttára mindenki elmenekült, egyedül Marióra maradt a helyén. Így lett a lány a pásztor neje.

A fekete ékszer

Henriette szerette az egyszerű emberek társaságát. A bárót nem zavarta felesége viselkedése, úgy gondolta, hogy a lány még nem érett meg a komolyabb dolgokra, hiszen szinte még gyermek. Henriettet egy jótékonysági bálra is meghívták Bányára, ahova mindenáron el akart menni. Az összejövetelt egy leégett falu javára rendezték. A nőnek jó oka volt, hogy megjelenjen, hiszen időközben megtudta, hogy Vámhidy Szilárd elhagyta Pestet, s Aradon tartózkodik. Úgy gondolta, hogy a bálon találkozhat vele. Elhatározta, hogy nagyon egyszerű öltözékben fog megjelenni. Ékszert sem tett fel, csak azokat, amelyeket a bál napján kapott egy ismeretlentől levélben. Henriette úgy gondolta, hogy a drágaságokat Szilárd küldte neki, hogy viselje őket az estélyen, ahová férje kísérte őt el. Ám rettenetes dolog történt ott vele! Egy idős nő az ékszerekben a sajátjait vélte felismerni, amelyet a Fatia Negra lopott el tőle régebben. Hátszegi azonban felesége védelmére kelt, s azt mondta a nőnek, hogy ő vette a drágaságokat Párizsban. Henriette nehezen tudta elfogadni, hogy a fekete ékszerek valójában lopottak, de örült annak, hogy férje a pártját fogta. Először kezdett érezni valamit irányában.

Ez követően Henriette eldöntötte, hogy kerülni fogja az egyszerű emberek társaságát, s férje barátaival fog társalogni. A Fatia Negra köré szőtt legendák foglalkoztatták képzeletét. Senki sem tudta, hogy ki az álarcos férfi, aki a környéken garázdálkodik, s megkeseríti az emberek életét. A pópától megtudta, hogy Fatia Negra arra készül, hogy amíg Juon Táre távol van, elcsábítja annak feleségét, Mariórát. Egy környékbeli vajákos asszonynál is járt, aki olyan méreget adott neki, amellyel meg tudja ölni Juon medvéjét, aki feleségét őrzi. Henriette mindenképpen meg akarta menteni a nő életét, ezért felkereste Anicát, hogy segítsen neki ebben. A nő Fatia Negra szeretője volt, s boldogan ajánlotta fel segítségét a nagyságának.

Két mese, melyek közül csak az egyik igaz

Hátszegi Lénárd báró és kísérete visszatér a vadászatról. A báró egy medve üldözése közben azonban súlyos sebesüléseket szerzett. Henriette végig ott volt férje mellett, aki néhány nap múlva már jobban lett. A bárónőnek látogatója is érkezett. Anica volt az, aki sietve elmesélte neki szobájában hogyan zajlott le Fatia Negra látogatása Marióra otthonában. Anica sietett a nő házához, hogy megvédje őt. Az urszumedvét a gaz zsivány már korábban megmérgezte, s most a szerencsétlen állat csak vonaglott, látszott rajta, hogy hamarosan meg fog halni. Marióra magatehetetlen volt, de a veszély közeledtét érezve Anica ekkor hirtelen megfújta a kürtöt, hogy Marióra férje rögtön siessen haza a havasokról. Időközben a Fatia Negra is betoppant, akit Marióra nem akart beengedni a házába. Anica tanácsára húzta az időt, várva Juon hazatértét. A zsivány végül már annyira erőszakos volt, hogy betörte az ajtót, amikor megérkezett a felbőszült férj. Verekedtek. Mindketten leestek egy sziklaperemről, de kisebb zúzódásokkal túlélték az esetet. A Fatia Negra elmenekült, Juonnak sikerül őt megfutamítania. Anica még mindig szerelmes volt a betyárba, ezért nem lőtt rá a pisztollyal.

Mikor a gazdag ember halni készül

Közben Henriette nagyapja, Lapussa Demeter a halálára készült, meg akarja változtatni a végrendeletét. Kálmánt és Henriettet teljesen ki akarja hagyni az örökségből. Lángainé meggyőzi Kálmánt, hogy beszéljen a nagyapjával, kérjen tőle bocsánatot, ha magáért nem, legalább a nővéréért tegye meg. Kálmán, ha nem is szívesen, de Henitette-ért hajlandó ezt megcselekedni, ám amikor az öregúr már holtában édesapját kezdte szidalmazni, nem bírta tovább hallgatni. Nagybátyja, Lapussa János fel akarta ezért pofozni, de ezt már nem hagyta. Úgy döntött végleg elmegy a háztól. Az öreg Lapussa, amint a fiú távozott, új végrendeletet íratott, a fiút és nővérét továbbá Lángainét kihagyta az örökségből. Az egyedüli örökösnek fiát, és annak gyermekét nevezte meg. Lángainé azonban megfenyegette a kegyetlen apját, halála után, megtámadja a végrendeletet, arra hivatkozva, hogy apja nem volt beszámítható. Évekig tartó pereskedés elé néznek az örökösei, a Lapussa név meg lesz hurcolva, tanúk egy sora fogja bizonyítani, hogy az öreg Lapussa elmeháborodott volt. Ő még ezen a napon elhagyja a házat, és többé a tájékára sem megy. Lapussa Demeter még azon a napon meghalt.

Az aradi estélyek

Aradon Szilárdot bemutatták Kengyelesy grófnőnek. Lassan mindennapos vendége lett a grófi háznak. Szilárd mondta el a grófnőnek, hogy meghalt az öreg Lapussa, és fián, Lapussa Jánoson és unokáján kívül mindenkit kihagyott a végrendeletéből. Lángainé megtámadta a végrendeletet. Lapussa János magához vette Margarit a báróéktől, aki mindenféle rágalmakat mondott Hátszegi Lénárdra. A grófnő azt is megtudja Szilárdtól, hogy Kálmán váltót hamisított negyvenezer forintról, nővére, Hátszegi báróné nevére. A fiúról azóta senki nem hallott, nem tudják kézre keríteni. Ha ezt Henriette megtudja, akkor elismeri, hogy a váltót ő írta alá, csakhogy megmentse testvérét. A grófné megígéri neki, hogy ki fog valamit találni.

Árulás árulásért

Juon Táre és felesége az eset után eltűntek a vidékről, senki nem tud róluk semmit. A mit sem sejtő Fatia Negra felkeresi Anicát és a pénzverő bandát. Ígéretet tesz rá, hogy elveszi a szerelmét, és közli, hogy lassan véget kell vetni a pénzverésnek, mert árulástól tart. Nemsokára be is tartja az ígéretét: a Lúcsia-barlangban hatalmas mulatságot rendeznek, melynek keretében a haramiavezér felfordított kereszt előtt látványosan esküt tesz Anicának. A lány a végére azonban nem tudja elviselni a komédiázást, és a szemére veti a banditának, hogy tud Marióráról, valamint közli vele, hogy elárulta őt. A mulatozók közt valóban megjelentek észrevétlenül a pandúrok, köztük Juon Táre is. Fatia Negra hamar észbe kap, és a hatalmas hordókban álló szeszt a földre dobott fáklyára borítja, a zűrzavarban egy földalatti csapóajtón kereket old. A nagy tűzben Juon Táre megvakul, és Anica arca is csúnyán összeég.

A mikalai csárda

Később Hátszegi betér Makkabesku tanyájára, és elpanaszolja, hogy út közben eltört a szekerének tengelye. Pénzzel teli ládikót ad Makkabeskunak megőrzésre, de az nem szívesen vállalja a dolgot, fél a Fatia Negrától. Erre Hátszegi odaadja neki a saját kétcsövű vadászpuskáját – mondván: maga töltötte meg, egyik csövét söréttel, a másikat golyóval – majd gyalog továbbered a dolgára. Kis idő elteltével valóban megjelenik Fatia Negra. Az ijedt Makkabesku mindkét töltetet rálövi, de a haramiának ez meg sem árt. Mire Hátszegi visszaérkezik, Makkabeskut a földön találja eszméletlenül, a pénzzel teli ládikája pedig eltűnt.

Az, aki a Fatia Negrát felismeri

Az eset nagyon elkedvetleníti, hazatérve szokatlan hevességgel támad rá Henriette-re, és a szemére veti, hogy tud a Vámhidy Szilárddal való egykori szerelméről, valamint méltatlankodik, amiért az öreg Demeter kizárta őt a végrendeletéből. Ettől fogva még jobban megromlik a kettejük viszonya. Hátszegi több időt tölt barátainál, Kengyelesy gróféknál, ott gyakran összefut Szilárddal is. Kengyelesyné feltűnően keresi Szilárd társaságát, és ez ingerli Hátszegit. Mikor kettesben marad a grófnéval, kitudakolja, hogy pénzügyi természetű kapcsolat van köztük, és felajánlja neki a kívánt kölcsönt, ha cserébe Vámhidyt nem látják ezentúl szívesen vendégként. A grófné elfogadja az ajánlatot. Hátszegi három nap múlva viszont rájön, hogy rászedték, a megírt váltót a grófné elküldte Henriette-nek azzal az üzenettel, hogy sikerült meggyőznie Hátszegit, adjon pénzt Kálmán bűneinek tisztázására.

Henriette férje aggályai ellenére azonnal Pestre indul, a váltót pedig a vállfűzője köré hajtogatja, nehogy bárki rátaláljon. Mivel Hátszeginek egyéb elfoglaltságai vannak, Satrakovics Gerzsont kérik fel, hogy kísérje el. Az úton azonban mind a négy ló lesántul, ezért éjszakára be kell térniük egy csárdába. Gerzson megissza az útravalóra hozott kulacs bort, és nem sokkal később úgy elalszik, hogy Henriette sehogy sem tudja felébreszteni. Ekkor megjelenik Fatia Negra két emberével, és követeli Henriette-től, hogy adja át a váltót. Mikor az letagadja, a rablóvezér azt is közli, hogy tudja, hogy a vállfűzője alá rejtette. Henriette nagyon dühös lesz erre, odalép Fatia Negrához, és lerántja az álarcát, majd elájul a látványtól. Mikor Satrakovics Gerzson úr nagy sokára felébred, senkit sem talál a csárdában.

Babérossy Leánder

Ez idő alatt Vámhidy Szilárd, mint szolgabíró egy járásban időzött. Mivel éjszakára nem tudott visszamenni Aradra, így egy kocsmában szállt meg. A kocsmáros meghívta őt egy ripacsokból álló színtársulat előadására, amit a fogadóban tartottak. Az egyik színészben Szilárd felismeri Kálmánt, aki a Babérossy Leánder álnév alatt igazgatja a társaságot. Szilárd behívja Leándert a szobájába, s elmondja neki, hogy milyen régóta próbált a nyomára akadni. Kálmán tőle tudja meg Lapussa Demeter halálhírét is, ami egyáltalán nem rázza meg a fiatal fiút. Mikor Szilárd rákérdez a hamisított váltóra, Kálmán ártatlannak vallja magát, és közli, ő csak egy negyven forintos váltót írt alá. Szilárd azonnal jegyzőkönyvet vesz fel Kálmán vallomásából, aki azonban az éjszaka folyamán nyom nélkül eltűnik a lepusztult fogadóból.

Margari úr

Margari közben otthagyja a titkári állását, feleségül veszi Clementine-t, s Pestre szökik vele, hogy itt kezdjenek új életet. Margari valójában azonban nem volt makulátlanul ártatlan ember, igazából az egész turpisságról, amely Lapussa Kálmán hamisított váltójával kapcsolatos, ő és Lapussa János tehet. Margari ugyanis János úr tanácsára becsapja Kálmánt. Vele nem negyven forintról, hanem negyvenezer forintról szóló váltót irattat alá. A szolgabíró, bizonyos Monori úr fel is keresi Lapussa Jánost, hogy alaposan kifaggassa őt Margariról. (Monori kezében ekkor már ott van Vámhidy Szilárdnak a jelentése, amely alapján az egykori titkár elítélhető.) János úr felfedi előtte, hogy ismeri Clementine férjét, akit rendkívül „megbízható” embernek ír le. Másnap ismét meglátogatja a szolgabíró, s felfedi előtte, hogy mindent tud üzelmeiről. János úgy dönt, hogy elutazik, de Margari felkapaszkodik a kocsira. A szolgabíró azonban a hintó után hajtat a pandúrokkal, akik magukkal viszik Margarit, a sikkasztottat.

A nő, kit nem lehet feltalálni

Gerzson visszatér Aradra, és jelenteni akarja Hátszeginek az esetet, de senkit nem talál otthon, csak rajta nevető urakkal találkozik. Mikor érdeklődik a nevetség tárgyáról, közlik vele, hogy ő erőszakkal kényszerítette Henriettet, hogy megszálljanak a csárdában, ahol eszméletlenségig lerészegedett, és olyan őrjöngésbe kezdett, hogy a nőnek menekülnie kellett. Mivel Gerzson bácsi erre sehogy sem tudott visszaemlékezni, csak arra tud gondolni, hogy Hátszegi Lénárd terjesztette el róla ezt a pletykát. A báró várkastélyába siet töltött pisztolyával, de senki sem nyit neki ajtót. Satrakovics Gerzson ezt furcsának találja, mivel jól hallatszik bentről a mulatozás zaja. Ír egy levelet a bárónak, s éjszakára a pópa házában kér szállást. Amikor látja, hogy Henriette szobájában világosság van, megzörgeti az ablaktáblát. Egy válaszlevelet kap a nőtől, aki csak arra kéri, hogy meneküljenek el innen a pópával. Az ortodox elöljáróval kicseréli ruházatát, s visszatér Aradra. Később értesül róla, hogy Rubán Tódór háza leégett.

A reszkető kéz

Aki a Fatia Negrával egy rossz órában találkozik, annak mind megreszketősödik a keze. Így járt a szerencsétlen Henriette is, aki most a kastélyban üldögélt magányában. Éjszaka nem tudott aludni, keveset evett, s láthatóan megöregedett. A cselédek között suttogva terjedt a hír, hogy az úrnőjük megőrült. Henriettet magányában az összeégett arcú Anica kereste fel, aki egy kérését intézett hozzá. Elmondta neki, hogy a Lúcsia-barlangban történtekért egyedül ő a felelős, ő hívta oda a pandúrokat, hogy lefüleljék a hamispénzverő bandát. Ám a Fatia Negra megmenekült, s most mindenért Onucot, az apját teszik felelőssé, aki börtönbüntetését tölti. Anica tudta, hogy a vizsgálóbizottság élére Hátszegit kérték fel ítélőbírónak, ezért arra kéri Henriettet, hogy beszélje rá férjét, hogy adjon kegyelemet apjának. Henriette reszketős kezével írt is neki egy levelet névtelenül. Férjével viszonya problémás volt, aki meg is említette neki, hogy vigyázzon magára, mert ha úgy tartja, könnyen bolondokházába zárhatja.

Küzdelem az aranyért

Satrakovics Gerzson bácsi a csárdában történtek után szakított régi életmódjával, életének egyetlen célja lett, hogy leszámoljon Fatia Negrával. Sorba járta Arad, Bihar és Temes megyék közgyűléseit, ahol táblabíró volt, és egymás után írta beadványait, hogy a megyék egyesült erővel fogjanak össze a rablóvezér ellen. A vármegyék addig nem veszik komolyan Satrakovics Gerzsont és nem tesznek semmit, amíg Fatia Negra fényes nappal meg nem támadta a postaszekeret. Szabályos csatát vívott a Lúcsia-barlangban elfogott pénzverők hamis aranyait kísérő fegyveresekkel. A katonák leleményességének köszönhetően azonban sikerül az arany egy részét megmenteniük. Ám a rablóvezér így is rettegésben tartja a vidéket.

Az üldözött vad

Az eset után valóban megszerveznek egy egységet a vidék rablóinak elfogására, vezetőjének pedig Vámhidy Szilárdot teszik meg. Egy alkalommal Hátszegi és vadászcsapata összefut Vámhidyékkal. A báró felajánlja Szilárdnak, hogy szálljon meg a kastélyában, de az visszautasítja az ajánlatot. Szilárd közben egy malom udvarán táborozik le estére. Felkeresi őt a vakká lett Juon Táre, és figyelmezteti: kihallgatta Fatia Negra és emberei beszélgetését, akiknek az a tervük, hogy rajtaütnek a pandúrokon. Szilárd nem akar hinni neki, de később felfedezi, hogy a csapat összes tagja mélyen alszik, altatót kevertek az italukba. Megjelenik valóban a Fatia Negra is, és párbajt vívnak. Szilárdnak sikerül megvágni a haramia csuklóját, aki erre bátorságát vesztve menekülni kezd. Szilárd üldözőbe veszi, eljutnak egy erdei lakig.

Rémlátás

Hazatérve Hátszegi mégis azt mondja Henriette-nek, hogy készüljön fel a vendéglátásra, mert meghívta Vámhidy Szilárdot vendégségbe, ő maga nem lesz itthon, mert elutazik. Henriette kétségbe esik, és az éjszaka megszökik a kastélyból, egy kis erdei kunyhóban húzza meg magát. Szerencsétlenségére pont abban a viskóban, ahova a Fatia Negra menekül Vámhidy elől. Fatia Negra talál egy pisztolyt, és Szilárdra szegezi. Pénzt ajánl neki, csak engedje el, de az nem fogadja el – Fatia Negra erre a saját szájába veszi a pisztoly csövét, és meghúzza a ravaszt. Henriette, aki mindennek szemtanúja volt, ájultan esik össze. A zsivány életét veszti.

Az egyezkedés

Henriette özvegységre jutott, férje végzetes lovasbalesetet szenvedett, arcát a ló felismerhetetlenségig összezúzta, úgy, hogy rá sem lehet ismerni többé. János úrnak Sipos úr azt a tanácsot adja, hogy ha nem akar belekeveredni a váltóhamisítási botrányba, amelynek ő volt a kitalálója, akkor segítsen Henrietten, hogy ő és testvére is részesedhessen az örökségből. János el is megy hozzá Hídvárra, beszél az özveggyel, de végül Henriette fizeti ki a pénzt. A nő elismeri azt, hogy az ő aláírása van a cédulán, így megmenti Jánost és öccsét.

Végszavak

Lángainé és János pere tíz hosszú évig tartott, János végül vesztett, egymillió forintot kellett testvérének fizetnie. Bár neki még mindig több maradt, de rettenetes olyan embernek bírni milliót, akinek már a duplája is a birtokában volt. Ezt a csapást sohasem tudta kiheverni. Fia, Makszika sem adott neki sok örömre okot, a sok kényeztetéstől elcsenevészült, nyomorék lett. Henriette miután kiegyenlítette Kálmán negyvenezer forintos váltóját, mindenhol kerestette az öccsét. Hirdetést adott fel újságokban, jutalmat ígért a nyomravezetőnek. Az ifjú azonban inkább saját halálhírét költötte, mintsem újra felvenné a kapcsolatot a családjával. Vámhidy Szilárd ígéretes pályát futott be, de sohasem nősült meg. Gyakori vendége volt a Kengyelesy-háznak, a grófné mindig különös kedvességgel viseltetett iránta, gyakran kérdezte tőle, miért nem keresi fel Henriettet, hiszen most már özvegy, biztosan nem utasítaná vissza. Szilárd azonban nem az az ember, akit ma elvetnek, és holnap felvehetnek. Mindannyiuk közül a dúsgazdag özvegy báróné a legboldogtalanabb. Alig múlt huszonhat éves, és már öregasszonynak látszik. Az embereket kerüli, egyetlen lénnyel, egy réges-régen ajándékba kapott virággal beszélget bezárkózva a szobájába. Henriette és Szilárd sosem lettek egymáséi.

 

 

Megosztás a facebookon