Kosztolányi Dezső

Édes Anna

Fontosabb szereplők

Édes Anna – cselédlány, a kettős gyilkosság elkövetője

Vizy Kornél – miniszteri tanácsos, majd államtitkár

Vizy Kornélné (Angéla) – a felesége

Patikárius János – Vizyné bátyjának a fia

Moviszter Miklós – Vizyék háziorvosa, egy házban lakik velük

Druma Szilárd – fiatal ügyvéd

Ficsor – Édes Anna rokona, a ház házmestere

Ficsorné – a felesége

Tatár Gábor – Vizy kollégája

Stefi – Drumáék cselédje

Etel – Moviszterék cselédje

Elekes Józsi – Patikárius Jancsi barátja, egy bankban dolgozik

Báthory Árpád – kéményseprő, Anna kérője

Katica – Vizyék előző cselédje

Szűcs Antal – rendőrőrmester

Édes István – Anna apja

 Történet

Kun Béla elrepül

1919. július 31-ét írtak. A proletárdiktatúra Magyarországon megbukott. Kun Béla repülőgépen menekült az országból. A gépet maga a népbiztos vezette, aki süteményekkel, drágakövekkel, ékszerekkel is jól megpakolta zsebeit. Karjáról vastag aranyláncok lógtak. Egyik közülük le is pottyant az aeroplánról a Vérmező kellős közepén, s ott egy öreges úr, aki adóhivatalnokként dolgozott a Várban, bizonyos Patz Károly József, meg is találta.

A méltóságos úr, az elvtárs és a méltóságos asszony

Krisztinavárosban, az Attila utca 238. számú házban Vizy Kornél miniszteri jogtanácsos boldogan olvasta a legfrissebb híreket. Már régóta kívánta a vörösök bukását. Utasította a cselédet az ablakok bereteszelésére. Közben a házmester, Ficsor kopogtatott be a lakásajtón, akiről köztudott volt, hogy nagy kommunista. Most persze igyekezett Vizyék kedvében járni, azért jött, hogy megjavítsa a régen elromlott csengőt. A szerelés alatt megérkezett Vizyné, aki első felindulásban el akarta zavarni a kelletlen vendéget, de az olyan ajánlattal állt elő, amit nem utasíthatott vissza. Beajánlotta egyik rokonát cselédnek. Az asszony amúgy is elégedetlen volt mostani cselédjükkel, Katicával, így kapva kapott a kínálkozó lehetőség után.

Fanyar vacsora

Időközben a lány újból elszökött a háztól, ezért Vizyné kénytelen volt maga elkészíteni szegényes vacsorájukat. Az étkezésnél folyamatosan sopánkodott férjének eddigi cselédeiknek lustaságáról és megbízhatatlanságáról. Irigyelte a ház többi lakóját, Drumát, a fiatal ügyvédet és Movisztert a beteges orvost, akiknek szerinte olyan jó szolgálóik vannak. Mesélt az új lányról is, de Vizy nem figyelt oda. Őt most nem lehetett kizökkenteni boldogságából, fejében csak a politikai változások s a régi forradalmi megmozdulások voltak.

Különböző izgalmak

Másnap reggel Vizyné kilenckor kelt. Legnagyobb megdöbbenésére azonban nem talált otthon senkit. Férje korán elment, az asszony tisztában volt vele, hogy megcsalja őt, de emiatt már nem idegeskedett. Nagy nehezen azon is túltette magát, hogy egyetlen lányát, Piroskát hat évesen elvitte a vörheny. Katica csak tíz órakor érkezett haza, egész éjszaka barátjával, Hack Lajos hajóslegénnyel mulatott. Ezt látva Vizyné visszavonhatatlan döntésre szánta el magát: véglegesen felmondott a cselédnek. Közeledett a búcsú napja, de Ficsor még mindig csak ígérgette az új lány jöttét. Vizyné elkeseredésében felkeresett egy ferencvárosi cselédszerzőt, azonban rögtön visszarettent, mikor tapasztalta a felhozatal minőségét.

Minisztérium és misztérium

Vizy nem sokat törődött a cselédek körüli hercehurcával. Neki sokkal fontosabb feladata volt a minisztériumban. Fel kellett elevenítenie régi érdekkapcsolatait. Egyszer aztán feleségével együtt elment Ficsorékhoz, s megfenyegette a házmestert, ha nem hozza el nekik a lányt, rendőri beavatkozásért folyamodik. Budapest felszabadítása nem teljesen úgy zajlott le, ahogy Vizyék várták, a románok megszállták a fővárost. Egy nap Vizyné már nem bírta tovább, úgy határozott megnézi majdani cselédjüket. Elment Bartosékhoz, a lány mostani gazdájához, ahol az udvarban elbújva megleste a cselédet, akivel első látására nagyon meg volt elégedve.

Anna

Augusztus 14-én aztán beállított Ficsor a beajánlott cseléddel. Anna 19 éves, középmagas, vékony testalkatú, barnásszőke hajú, kék szemű, félénk, visszahúzódó lány volt. Amíg Ficsor ott volt, ő válaszolgatott a lányhoz feltett kérdésekre. Ezalatt Vizyné elkérte Anna cselédkönyvét, melyben elolvashatta korábbi gazdái róla alkotott véleményét. Bár idegesítette félszeg viselkedése, Vizynének mégis megtetszett a lány. Kérte, hozzák fel Anna batyuját, mely csupán néhány személyes holmit tartalmazott. Közben megérkezett Katica, akit Vizyné gyorsan elbocsátott, mert nem akarta, hogy megfertőzze jellemével utódját. Majd a házmester távozott, az asszony pedig megmutatta Édes Annának, új cselédjének fekhelyét a konyhában.

Új seprő jól seper?

Anna nem bírt enni a kapott ételből, mert azt áthatotta a zongorában tartott kámfor szaga. Körülnézett szegényes hajlékán, imádkozott, majd lefeküdt aludni. Reggel nagyon korán, fél öt körül kelt, így amikor Vizyék is felébredtek, csodálkozva látták, hogy a lakás már ki van takarítva és reggelihez van terítve. Nem akartak elhamarkodott kijelentéseket tenni, de később be kellett látniuk, hogy Anna valóban olyan törekvő és szorgalmas, mint hallottak róla. Csupán egyszer történt egy kisebb baleset, mikor a lány összetört egy kis babatükröt. Vizyné nagyon megharagudott rá, mivel az az egykori kislányáé volt. A dorgálás után Anna szeretett volna felmondani, de Ficsor meggyőzte arról, hogy jobban jár akkor, ha ottmarad a házban.

A tünemény

A rendszerváltás után lehetővé vált, hogy Vizyék visszarendezzék lakásukat a diktatúra előtti állapotába. Ez annyiból állt, hogy Vizyné Anna segítségével szinte az összes bútort más helyre állította, aminek köszönhetően régi, eldugott s már-már elfeledett használati tárgyak kerültek elő. Vizy Kornél felesége még egy dolgot szeretett volna kideríteni, hogy lop-e cselédje. Csapdákat állított neki, de a lány becsületén nem esett folt, így az asszony meggyőződhetett arról, hogy Édes Anna egy tisztességes, becsületes vidéki parasztlány

Vita a piskótáról, az irgalomról és az egyenlőségről

Mikor végeztek a nagytakarítással, Vizyék amolyan második házavatót tartottak, melyre meghívták az összes lakót. Eljöttek Drumáék, Moviszterék, s Vizy úr jóbarátja, Tatár Gábor is családjával. Vizyné büszkén mesélt nekik Annáról, gyakorlatilag hiba nélkülinek tüntette fel. Mikor megkínálták piskótával, azt mondta nem szereti. Gazdasszonya szemében ez is jó tulajdonság volt, de Moviszter felvilágosította, hogy azért nem fogadja el az édességet, mert tudja, többet úgysem ehetne belőle. Ezt követően a vendégek még sokat vitatkoztak a szolga-úr kapcsolat milyenségéről és helyzetéről, Annáról, s általában a cselédjeik helyzetéről.

Legenda

Anna továbbra is szorgalmasan dolgozott. Nem volt torkos, nem igényelt pénzt, nem tartott szeretőket. Egyetlen szenvedélye a munka volt. Még a házat is csak Vizyné kifejezett kérésére hagyta el. Ekkor, kimenője idején felkereste volt gazdája, Bartosék házát. Szívesen fogadták. Közben már mindenfelé híre ment, hogy mennyire munkaszerető. Ő volt a mintacseléd, mindenki róla beszélt, s mikor az emberek találkoztak vele az utcán, mindig megfordultak utána, és megcsodálták. Valóságos legenda szövődött köréje, fél Pest ismerte hallomásból.

Jancsi úrfi

Egy szeptemberi reggelen, az előzetes várakozáshoz képest három nappal később megérkezett Vizyékhez Patikárius Jancsi, Vizyné unokaöccse. Kornél bácsi megígérte, hogy segít a komolytalan, 21 éves fiúnak munkát szerezni az egyik pesti bankban. Jancsi a bankban találkozott rég nem látott jó barátjával, Elekes Józsival, akivel szívesen töltötte együtt szabadidejét. Mindketten nagy nőcsábászok voltak, udvarlásuk tárgya a két Tatár-lány, Ilonka és Margitka volt. Októberben Vizyék Egerbe utaztak szüretre, Jancsi ottmaradt Pesten.

Vad éjszaka

Bár eredetileg munkába készült, mégis eluralkodott rajta a vágy, hogy kihasználja egyedüllétét, és megkörnyékezze Annát. Ezért rögtön hazament, s megebédelt. Az udvarlásban elég tehetségtelen volt, így délben elszalasztotta az alkalmat. Mivel azonban a bankba menni sem volt kedve, inkább betegnek tette magát. Este azonban már nem bírta tovább türtőztetni magát. Miután Anna lefeküdt, belopódzott a konyhába, s a lány mellé heveredett. A cselédlány kezdetben tiltakozott, de aztán magával ragadta a szenvedély.

Szerelem

A következő négy nap a szerelem mámorában telt el. Jancsi fordított sorrendben járta be az udvarlás útját. Miután teljesen megkapta a lányt, a második napon a száját, a harmadik napon a kezét csókolgatta, az utolsó nap pedig már magázta. Végül elhívta barátját, Elekes Józsit Vizyékhez, akinek mindenáron el akarta újságolni az eseményeket, de csak annyit vallott be, hogy egy Marianne nevű előkelő színésznővel jár. Józsi azonban nem ismerte fel a fiktív hírességben Annát. Jancsit ez lehangolta. A lány közben minden házimunkát elvégzett.

Valami nagyon keserű

Másnap megérkeztek Vizyék, akik a történtek ellenére otthon mindent rendben találtak. Ezután Jancsi kerülte Anna társaságát, de ő egyszer odalépett hozzá, s csak annyit közölt vele: szégyen. Az úrfi rögtön megértette, miről van szó. Végül egy pesti barátjától szerzett valamilyen port, s megkérte Annát, vegye be. Bár kezdetben nagyon rosszul lett tőle: előbb a látása, majd a hallása ment el, végül szerencsésen elmúlt a baj. Mikor aztán Jancsi számára egyre kínosabb lett az ottlakás, elhatározta, hogy elköltözik. Talált is magának új otthont, ahova a cselédlány vitte utána cuccait. A fiú egy zacskó gesztenyével hálálta meg kedvességét, s a lány ekkor döbbent rá, hogy Jancsi nem haragszik őrá a történtek miatt.

Tél

Anna jókedvű volt, még énekelt is néha. Egyszer azonban csúnyán elvágta az ujját, amit Moviszter doktor gyógyított meg. Ezalatt összebarátkozott Etellel és Stefivel, Moviszterék és Drumáék cselédjeivel. Közben beköszöntött a tél, egyre hidegebb lett. Vizyék kályháival rengeteg baj volt. Báthory, a szomszéd házban lakó kéményseprő tette rendbe a rakoncátlankodó masinákat. Aztán a férfi máskor is beköszönt, s arra panaszkodott, hogy felesége halála után nincs asszony a háznál, aki nevelné tizennégy éves lányát. Anna ez ügyben gondolkodási időt kért. Karácsonyra Vizyék megajándékozták egymást. Anna, Katica korábbi lélekmelegítőjét kapta, amit a korábbi cseléd az eltávozásakor adott oda Vizynének.

Anyag, szellem, lélek

Vízkereszt napján egy politikai vacsoráról hazajövet a lakásukban találták Báthoryt. Ekkor tudták meg, hogy a kéményseprő megkérte a lány kezét. Nem sokkal ezután Anna egyszer csak minden kertelés nélkül közölte, hogy felmond, mert feleségül megy a férfihoz. Vizyné kétségbeesett. Mindent bevetett, hogy a cselédet maradásra bírja. Hisztérikus rohamokat produkált, betegnek tette magát, csak hogy Anna megmásítsa döntését. Végül a lelki terror eredményre vezetett, Édes Anna, a mintaszolgálólány megtört, s maradt Vizyék házában.

Farsang

Februárban Elekes Józsi levelet kapott Jancsiról, mely barátja halálhírét tudatta. Csak később jött rá, hogy a levelet maga Patikárius János küldte, s az tulajdonképpen egy meghívó törzshelyükre, a Club des Parisiens-ba. Az álarcosbál előtt Jancsi – nőnek öltözve – még Vizyéket is meglátogatta, majd a klubba hajtatott. A farsang nem sikerült túl jól, a meghívottak közül sokan nem jöttek el, nem figyeltek különösebben rá, ráadásul az ünnepség egy csomó pénzbe került. Távozóban a fiú utcalányokkal találkozott, s hagyta, hogy egyikük be is csalogassa szobájába. A nő kérte, hogy írjon a vendégkönyvébe, amit ő meg is tett.

A rémület

Hosszú várakozás után Vizy Kornélt helyettes államtitkárrá léptették elő. A nagy esemény tiszteletére Vizyék úgy határoztak, estélyt adnak, amelyre meghívják minden jótevőjüket. Erre az alkalomra az egész házat átalakították, Ficsorék, Moviszterék és Drumék cselédjeikkel, Etellel és Stefivel szívesen segédkeztek. A mulatság nagyon jól sikerült, a vendégek hajnali háromkor hagyták el az épületet. Vizyné annyira fáradt volt, hogy azonnal ágynak esett, de előbb meghagyta Annának, hogy ő is feküdjön le, majd reggel kitakarítja a szobákat.

A lány azonban másképp cselekedett. Elkezdett enni, majd előkerítette a konyhakést, s belopózott gazdái hálószobájába. Leült Vizyné ágyára, majd mikor az asszony felocsúdott, egy gyors mozdulattal szíven szúrta. Felesége kiáltására Vizy is felébredt, s mindenre elszántan vetette magát Annára. Hosszú dulakodás kezdődött, végül a lány több késszúrással végzett vele. Mikor Édes Anna belátta tettét, lerogyott a heverőre, és elaludt. Délután kettőig senki sem figyelt fel a szokatlan némaságra, akkor viszont már rendőrt hívtak a házba.

Szűcs Antal őrmester vezetésével feltörték az ajtót. A lakásban Annát találták, a hálószobában pedig két vérbe fagyott holttest hevert. A lány rögtön beismerte bűnösségét, bár azt nem tudta megmondani, miért is tette azt. A cselédlányt elszállították, majd kis idő múlva Ficsorékat is, mert bűnrészesség gyanúja lépett fel. Az egész ház a történtekről beszélt. Még Katica, Vizyék régi cselédlánya is megjelent, jó cselédhez illően visszajött megsiratni régi gazdáit.

Miért…?

A börtönben Anna beismert mindent. Az ügyet igyekeztek a lehető legnagyobb gonddal tisztázni, mivel időközben felmerültek esetleges politikai indíttatások is. A tárgyalásra, amit novemberben tartottak, hivatalból rendeltek a lány mellé védőügyvédet. Az, mivel ez volt első komoly tárgyalása, rendkívül körültekintően készült fel az esetből. Először a vádlottal nagy nehezen, a bíró segítségével nyilvánosan is elmondatták a történteket, majd a tanúk vallomása következett, akik vagy Anna mellett vagy a lány ellen sorakoztatták fel különböző érveiket.

Az ügyvéd, Druma Szilárd, mélyen elítélte Édes Anna cselekedetét, s nem zárta ki az összeesküvés lehetőségét sem. Majd Moviszterné következett, aki rendkívül csodálkozott a történteken. Ficsorék, hogy magukat mentsék, minden rosszat összehordtak Annáról. Végül felmentették őket a vádak alól. Egyedül Moviszter Miklós volt, aki Vizyéket hibáztatta, szerinte embertelenül bántak a lánnyal, s ez vezetett ehhez a tragédiához, a gyilkossághoz.

Etel és Stefi dicsérték Annát és gazdáikat is. A tárgyaláson a lány szülei is megjelentek, apja, valamint mostohája, ám vallomásuk nem bizonyult perdöntőnek. Patikárius Jancsit is beidézték, de ő nem jött el a tárgyalásra, senki nem tudott róla semmit. A tényleges vitát az ügyvéd védőbeszéde zárta. Édes Annát bűnösnek találták, és 15 évi fegyházbüntetésre ítélték, amelyet a márianosztrai fegyintézetben kellett letöltenie. Emléke lassan feledésbe merült.

Párbeszéd egy zöld kerítéses ház előtt

1922-t írtak. A néhai Vizy Kornél háza külsőleg nem változott. Az épületet Patikárius Ferenc örökölte, aki Ficsorék elköltözése után bérbe adta azt az új gondnoknak, Drumának. Ő Vizyék lakásában ügyvédi irodát üzemeltetett. Moviszter is élt még, dacára igencsak előrehaladott betegségének. Egyik délután Druma Szilárd két kortesével sétált a Tábor utcában. Megálltak egy zöld kerítéses ház előtt, ahol a hírlapírót, Kosztolányi Dezsőt és családját vélték felfedezni. Barátian elvitatkoztak azon, hogy a könyv írója vajon melyik politikai oldallal szimpatizál, baloldali vagy jobboldali nézeteket vall-e, majd nevetve továbbsétáltak.

 

Megosztás a facebookon

Kemény Zsigmond

Özvegy és leánya

Fontosabb szereplők

I. Rákóczi György – Erdély fejedelme 1630-tól 1648-ig, Rákóczi Zsigmond fejedelem fia, Lorántffy Zsuzsanna férje

özv. Tarnócziné (Rebekka) – Tarnóczi Sebestyén özvegye, a szentléleki várkastély úrnője, Tarnóczi Sára anyja

özv. Naprádiné (szül. Tarnóczi Judit) – Tarnócziné férjének, Tarnóczi Sebestyénnek nővére; reménytelenül szerelemes Mikes Mihályba

Tarnóczi Sebestyén – Tarnócziné megboldogult férje

Tarnóczi Sára – Tarnócziné egyetlen lánya, aki Mikes Jánosba szerelmes; Mikes Kelemen imádottja, Naprádiné unokahúga

Mikes Mihály – Mikes János és Mikes Kelemen nagybátyja, Naprádiné szerelme

Mikes Kelemen – szerelemes Sárába, Mikes János öccse

Mikes János – Sára szerelme, Mikes Mihály unokaöccse, Mikes Kelemen bátyja

Mikes Móric – a legidősebb Mikes, aki megmentette a fejedelem életét, jezsuita szerzetes

Mikes Zsigmond – Mikes Mihály testvére, Mikes János és Mikes Kelemen apja, Tarnóczi Sebestyén egykori barátja

Mikes Zsigmondné (szül. Kornis Ágnes) – Mikes Zsigmond felesége, Mikes János és Mikes Kelemen anyja

Haller Péter – Tarnócziné férjjelöltje lánya, Sára számára; országtanácsos, befolyásos személyiség az udvarnál

Zakariás – Haller Péter komornyikja

Jutka – Tarnócziné belső cselédje

Csulai György – udvari káplán

Vosodi Döme diák – a fejedelem bizalmasa, titkára

Kapronczai György és Horváth Ferenc – a fejedelem kíséretéhez tartozó nemesemberek

Kassai István – erdélyi nábob, korlátnok

Girgucz Bogdán – kocsmáros

Kerekszegi Gábor – jó családból származó nemes, párbajozik Mikes Jánossal

Lupuj vajda – Moldva uralkodója, lánya Mária

 Történet

Első rész

1

Történetünk színhelye Erdély I. Rákóczi György uralkodása idején. Tarnócziné szentléleki kastélyában csak ritkán fogadott vendégeket férje, Tarnóczi Sebestyén halála óta. A megboldogult életében házassága után sem szokott el a mulatozástól. Gyakran kártyázott, flörtölt a csinos, fiatal nőkkel, s sokszor ment el hazulról vadászatra. Tarnócziné mindezt nehezen viselte el mellette. Gyakran érezte magát rosszkedvűnek, szerencsétlen asszonynak férje oldalán. Csak annak halála után tudta Sebestyént értékelni, akinek minden bűne egy csapásra bocsánatot nyert előtte. Mégis egyetlen lányával, Tarnóczi Sárával ridegen bánt. Pedig Sára egyáltalán nem volt rossz természetű. Vidámsága, élénksége meglehetős ellentétben állt anyja tartózkodó, kimért, hűvös természetével. Sárát minden szórakozástól eltiltotta, nem engedte társaságba. Egy idősödő öregúrhoz, Haller Péterhez akarta nőül adni.

2

Egyik nap egy ismeretlen lovag bandukolt a szentléleki kastélyhoz vezető úton a falu irányába. Tarnócziné szolgálói összesúgtak mögötte. Tanakodtak ki lehet ez az ismeretlen férfi. Egyikük Mikes Kelement vélte benne felfedezni, aki szerelemes volt Sárába. Az idegen alkatra bár nagyon hasonlított hozzá, mégsem Kelemen volt az. Ahogy elhaladt a várkapu előtt, továbbment a faluba. Az út majdnem másfél óráig tartott. Egy székelytől Mikes Mihály birtoka felől kérdezősködött. Ha nehezen is, de megkapta az utasítást merre kell mennie. Nagyon elcsodálkozott azon, hogy mennyi minden megváltozott itt, amióta legutóbb erre járt. Mikes Mihály portája is jóval kisebb volt, mint ahogy azt ő elgondolta a képzeletében.

3

Az ismeretlen idegen nem volt más, mint Mikes János, aki nagybátyját jött meglátogatni. Mikes Mihály szeretettel fogadta rég nem látott unokaöccsét, s elmondta neki, hogy udvarháza leégett, s perrel elszedték tőle ősi birtokát. János Lupuj vajda testőrségében szolgált, s most annyi év után szabadságra jött haza, hogy láthassa Mihályt. Elmondja neki a vele történteket, szerelemes egy ismeretlen lányba, aki rendkívül kecses, s gyönyörű. A nagybácsi büszkén mutatja neki gazdaságát, s elmondja, hogy Kelement Tarnócziné kitiltotta a szentléleki kastélyból. Azzal az ürüggyel, hogy Mikesek katolikusok Sárát eltiltotta tőle, akit Haller Péterhez akar férjhez adni. Mivel Tarnócziné elutazott, Sárát Naprádiné felügyeletére bízta, aki a megboldogult Tarnóczi Sebestyénnek a nővére. Mikes Mihály Kelemen boldogsága érdekében ráveszi Jánost, hogy segítsen öccsének Sára megszöktetésében. Mikes János kötélnek áll, hiszen maga is szerelmes, s átérzi öccse bánatát.

4

Nemsokára Mikes Kelemen is megérkezett Mikes Mihályhoz. Kelemen már bő tizenkét éve nem látta bátyját, aki azzal a céllal érkezett Erdélybe, hogy letelepedjen, s szolgálja hazáját. Kelemenen látszott, hogy fülig szerelmes Sárába, aki egy rövid időt még Bethlen Istvánné udvarában is eltöltött, mielőtt még apja meghalt volna. Erre Jánosban is előtörtek az emlékek, aki szintén járt a fejedelemasszony udvarában, ahol megismerkedett egy ismeretlen lánnyal. Bár Sára sohasem kötelezte el magát Mikes Kelemennek, a délceg fiú meg volt győződve szerelméről. Mivel az idő sürgetett, Tarnócziné Haller Péterhez utazott, hogy a házasságot nyélbe üsse, így a Mikes családnak gyorsan kellett cselekedni, hogy megszöktessék Sárát.

5

Nemcsak a szentléleki várkastélyban, hanem a faluban is különösnek tartották Tarnócziné elutazását. A nő többek között azért utazott Nagyszebenbe, hogy beszélhessen Haller Péterrel, a lányával való esküvőről. A férfinak nem mellékesen nagy vagyona is volt, s rokoni kapcsolatok is fűzték Tarnóczinéhoz. Az asszony tudta, hogy ha Sárát is magával hozná, akkor minden valószínűség szerint semmi nem lenne az esküvőből, hiszen Péternek olyan kicsi volt az önbizalma, hogy megrettenne a gyönyörű lány láttán. Így Sára Szentléleken maradt Naprádiné oltalma alatt, aki mit sem tudott Tarnócziné mesterkedéseiről. Judit könnyelműbb, hivalkodó özvegyasszony volt, aki Mikes Mihályba volt szerelmes. Úgy érezte, hogy Sárát anyja pont azért bízta rá, hogy Mikes Kelemen könnyen megszöktethesse a lányt.

6

Judittal egy egészen új világ költözött a kastélyba. A nő kedvesen bánt unokahúgával, s elhatározta, hogy új rendszert vezet be a várkastélyban. Pipereszereket hozott Sárának, s elérte nála, hogy a lány sugárzó aranyhaját ezentúl ő fogja minden nap megfésülni. A lányból előhozta a mosolygós, minden búnak ellentmondó énjét, sokszor dicsérte szépségét, s nem győzött rácsodálkozni a női báj természetességére. Képzeletében egy tündér volt, aki szebb, mint a föld összes teremtménye együtt, s arra született, hogy szeretetet sugározzon a világba.

7

Tarnócziné a várkastélyban mindig pedáns fegyelmet tartott, s erre Sárát is rászoktatta. A lány nyoszolyája fölött egy vörösmárványos táblácska a következőre figyelmeztetett: „Ha csak kisujjadat nyújtod is a sátánnak, egész karodat magához fogja ragadni.” Sárának korán kellett kelnie, nem szabadott neki díszes ruhákban járnia, mosolyognia, s világi dolgokkal foglalatoskodni. Azonban Naprádiné érkezésével minden megváltozott. Judit szerelemről beszélt neki, s képzeletében férfiak jelentek meg, akik egyszerre okoztak neki örömöt és szenvedést. Este sokáig beszélgettek. Sárának eszébe jutott az ismeretlen férfi, akivel Bethlen Istvánné udvarában ismerkedett meg. Judit pedig Mikes Mihályról ábrándozott éjszakánként.

8

Tarnócziné férje „végrendelkezése” értelmében minden világi hívságtól eltiltotta Sárát. A lánynak Bethlen Istvánné udvarából hozott könyveit elégettette. Így Sárának nagy örömet okozott, hogy Judit könyvtárából is magával hozott néhány verseskötetet, vagy szerelmes regényt. Megtalálta közöttük Vitéz Fransisco regényes történetét, melyet a fejedelemasszony udvarában elő is adtak, mint színdarabot. Itt ismerkedett meg Sára egy ismeretlen lovaggal, akibe azonnal szerelmes lett. Naprádiné gyönyörű kelméket is hozott magával, amelyek Tarnóczi Sára tetszését is elnyerték. Judit arra is rávette Sárát, hogy lovagoljanak ki a várból, s kicsit sétáljanak a környéken. Sára némi bíztatás után engedett özv. Naprádiné kérésének.

9

Lassacskán Naprádiné is rájött arra, hogy Sára nem Mikes Kelement szereti, s nem is Haller Pétert, hanem a Bethlen Istvánné udvarában megismert lovagot. A lány mindent bevallott neki a kertben. Vallomása után álruhába öltözött lovagok hatoltak be a várkert udvarába, hogy megszöktessék Sárát. Judit kissé csalódott volt, amikor felismerte az egyik alakban Mikes Mihályt, aki nem őt akarta a várból magával vinni, hanem unokahúga elrablásában segédkezett. Sára eleinte nem akart az ismeretlen lovaggal tartani, védekezett. Majd kissé tartózkodva bár, de engedte, hogy magával hurcolja. Judit hiába bizonygatta Mihálynak, hogy a lány mást szeret, Mikes Mihály nem hallgatott rá. Örült, hogy kezére játszhat Kelemennek, aki teljes szívéből szerette Sárát. Úgy érezte, hogy ezzel Sebestyén óhajának is eleget tett.

10

Naprádiné miután Sárát megszöktették teljesen kétségbe volt esve amiatt, hogy mit fog mondani Tarnóczinénak, mikor az Szebenből hazaér. A cselédség szerencsére semmit sem sejtett az egész históriából. Majd a nő kürtök zaját hallotta a várból. Először azt gondolta, hogy a páncélos lovagokat veszik üldözőbe, de „csak” Haller Péter katonái voltak azok, akik bebocsátást kértek a várba. Naprádiné ezt megtagadta tőlük, s elhatározta, hogy korán reggel elutazik Nagyszebenbe, hogy mindenről tájékoztassa sógornőjét. Kitalálta, hogy a cselédeknek azt köti az orrára, hogy Sárát Mikes Zsigmondné oltalmára bízta. Ám amint ezen töprengett, lódobogást hallott a várban. Haller Péter valahogy bejutott a szentléleki kastélyba.

11

Mikes Kelemen már türelmetlenül várta testvérét, aki Sárával lassan közeledett a szentléleki kastély és Mikes Zsigmond vára közötti cserjékkel, bokrokkal teliszőtt tisztáson. Hajdanán Tarnóczi Sebestyén nagyon jóban volt a szomszédos várúrral, gyakran meglátogatta őt. Azért, hogy minél hamarabb eljusson hozzá, ha a sors úgy hozta, nejének bosszúságára kialakított egy mezsgyét, ami a legrövidebb út volt a két várkastély között. János most ezen az úton lovagolt Sárával. A szentléleki kastélyból időközben dobszó és ricsaj hallatszott. Kelemen és Mihály azt gondolta, hogy észrevették Sára elrablását, pedig e lármát Haller kísérete okozta.

12

Jánost teljesen elbűvölte Sára szépsége, pedig csak egy pillanatig nézte meg a lányt. Úgy érezte, hogy valahol már látta ezt a szép arcot, amely egyszerre tűnt előtte ismerősnek, s ismeretlennek. A lány elrablását a szentléleki kastélyból korábban helyeselte, most azonban kétségi támadtak afelől, hogy valóban helyes volt-e tettük. Mikes Mihály azonban igyekezett őt megnyugtatni, s magában örült annak, hogy Tarnóczinénak sikerült borsot törniük az orra alá. János még mindig tétovázott, s arra kérte Mihályt, őt küldje el Sárával Zsigmond várához.

13

Haller Péter sűrű bocsánatkérések közepette kért elnézést Naprádinétól a váratlan látogatása miatt. Szebenből jött, azzal a céllal, hogy láthassa Sárát, akinek ajándékokat is hozott. Péter nem hitte el Tarnóczinénak azt, hogy Sára nem kedveli a világi dolgokat, mint például az ékszereket és a ruhákat, ezért döntött úgy, hogy személyesen is megbizonyosodik jelleméről. Judit Haller Péter idős kora ellenére is vonzónak találta a férfit, aki szintén elragadónak találta az özvegyet. Naprádiné most mégis nagy bajban volt, hiszen nem mondhatta meg a kérőnek mit történt Sárával. Azt hazudta Haller Péternek, hogy a lány beteg, ezért nem találkozhat vele. Azt is elmondta neki, hogy Sára egyáltalán nem szereti őt, csak az anyja kérését teljesíti.

14

Haller Péter lefekvéshez készülődött, s elgondolkozott Naprádiné szavain. Úgy érezte, hogy semmi joga nincs arra, hogy Sárát boldogtalanná tegye. Régen maga is szerelmes volt, de sosem házasodott meg. Hiába volt neki nagy vagyona, ha külseje láthatólag nem volt túl vonzó. Bizalmas embere Zakariás volt, aki ha felöntött a garatra gyakran minden ok nélkül monológokba kezdett. Tőle tudta meg azt, hogy Naprádiné titokban elutazik, s hogy Sára nincs a várkastélyban. Az utóbbi dologban Zakariás beszélt Tarnócziné belső cselédjével, Jutkával, aki váltig bizonygatta, hogy meg van arról győződve, hogy Sára nincs a szobájában. Haller Péter különösnek tartotta ezt az esetet, s sehogy sem értette, hogy mi folyik a várban.

15

Naprádiné ahogy tervezte éjszaka Szebenbe készülődött, hogy beszélhessen Tarnóczinéval. Már mindent eltervezett, amikor Haller Péter, aki egész éjszaka nem aludt benyitott hozzá, s felvilágosította arról, hogy Zakariás révén tudomása van tervéről. Judit mindent elmondott neki Sáráról, s arról hogyan szöktették meg a lányt a kastélyból. Haller Péter nem ítélte el az özvegyet tettéért, s mint a fejedelem barátja azt tanácsolta Naprádinénak, vigye őt is magával Nagyszebenbe, hátha együttes erővel jobban tudnak hatni Tarnóczinéra. Judit elfogadta az ajánlatot, s így éjszaka útnak indultak. A város felé menet azonban szembejött velük egy hintó, amelyben maga Tarnócziné ült. Judit elsápadt az ijedségtől, nem tudta mitévő legyen.

Második rész

1

Kassai István erdőmesteréhez egy ismeretlen látogató érkezett, aki Mikes Zsigmond kastélyába szeretett volna eljutni úgy, hogy senkivel ne találkozzon. Mivel Rákóczi György fejedelem a közelben medvevadászatot tartott, így a férfinak várakozni kellett, nem tudott továbbhaladni az erdőn keresztül. Az erdőmester azt ajánlotta neki, hogy vegyen részt a vadászaton, így nem kell tétlenül várnia holnapig. A délceg dalia ruhát is kapott, az erdőmester azonban figyelmeztette őt, hogy lehetőleg ne ejtse el a fejedelem elől a medvét, mert az rossz színben tünteti fel őt is, s ez következményekkel járna Rákóczi részéről. A „vadász” megfogadta az öregúr tanácsát, s együtt indultak az erdőbe, ahol a szolgák már fellármázták a nagyvadakat. Az erdőmester figyelmeztette a fiatalurat Rákóczi természetére.

2

I. Rákóczi György fejedelem a „nemes társasággal” medvére vadászott az erdőben. Közvetlen kíséretéhez tartozott Csulai György udvari káplán, Döme diák a fejedelem bizalmasa, valamint Kapronczai György és Horváth Ferenc. A meglőtt medvebocsot Rákóczinak sikerült elejteni, aki büszke volt vadászsikerére. Útközben Dömével beszélgetett, aki rendületlenül teljesítette parancsait. Most a diák egy lajstromot vett elő, ami a fejedelem ellen szervezkedő főurak nevét tartalmazta. Rákóczi György kiadta az utasításokat, a lázadozó földbirtokosok ellen gáncsoskodott, viszont Kemény Jánossal kivételt tett, akinek nagyobb szerepe is volt a múltban. Rajta is múlott, hogy Rákóczit megválassza-e vezérlő fejelemmé Erdély lakossága.

3

A fejedelem a vadászállásán egy percig sem tétlenkedett, a politika ügyes-bajos dolgaival foglalatoskodott, amelyben Döme van a segítségére. A litván nagyherceg Lupuj vajda leányát akarja feleségül venni. I. Rákóczi Györgynek mindenképpen jól jönne a protestáns Radzivil segítsége a törökök ellen, de ahhoz, hogy ez a frigy létrejöhessen, szüksége lenne valakire, aki ismeri a vajdát. Esetleg épp az apjánál, Mikes Zsigmondnál vendégeskedő Mikes János lehetne a segítségére, aki Lupuj vajda seregében szolgált Jászvásáron. E percben egy közeli fegyverdurranás hallatszott. A fejedelmet és kíséretét egy óriási nőstény medve lepte meg.

4

A medvét Rákóczi György kíséretéből többen is észrevették, de mély sebet nem tudtak ejteni rajta. A felbőszült állat a fejedelemre zúdította haragját, aki halálos veszedelemben volt. Csulai gyáva volt ahhoz, hogy segítségére siessen. Végül az ismeretlen ifjú mentette meg Rákóczit, aki egy pontos lövéssel halálos sebet ejtett a nőstényállaton. Rákóczi György nagyon hálás volt a segítségéért, s felajánlott a férfinak egy arannyal teli erszényt. Ő azonban azt visszautasította. Végül a fejedelem régi és értékes gyűrűjét adta neki oda azzal a szándékkal, hogy bármely kérését teljesíteni fogja, kivéve akkor, ha az Erdély törvényeibe ütközne. Majd kíséretével visszament Kassai Istvánhoz, a különös nábobhoz, aki szállást adott a vadászoknak. I. Rákóczi György úgy döntött, meglátogatja Mikes Zsigmondot a várában.

5

Amíg a fejedelem ily terveket szövögetett magában, addig az ismeretlen férfi visszament az erdőmester kunyhójába. Eldöntötte, hogy tervével ellentétben mégsem látogatja meg Mikes Zsigmondot, s visszamegy Székely Mártonhoz. A Mikes-kastélyban közben Mikes Móric érkezését várják, aki már több mint tíz éve nem látta szüleit. (Itt derül fény arra, hogy Móric nem más, mint az, aki az erdőmesternél volt elszállásolva, s aki megmentette Rákóczi fejedelmet.) Móric jezsuita szerzetes volt, így gyakorlatilag hontalanná vált a protestáns Erdélyben. Ám legidősebb fiuk helyett János érkezik meg azzal a hírrel, hogy Sárát megszöktették a szentléleki kastélyból. Az anya először elsápadt a hír hallatára, Zsigmond azonban örül, hogy Kelemen végre boldog lehet. Bár mindketten tudják, hogy Tarnócziné ellenzi a frigyet, úgy érzik az özvegyasszony nem fog újabb akadályt gördíteni tervük elébe.

6

Sárát díszes hintóval vitették a leányszöktetők Mikes Zsigmond várába. Kelemen már régóta várt erre a történelmi pillanatra, s élete legboldogabb perceit élte át. Sára azonban nem szerette őt, s arra kérte a Mikes családot, hogy vitessék vissza őt a szentléleki várkastélyba. Mikes Zsigmondnénak amúgy is rossz előérzete volt, s úgy érezte, hogy Sára kérését teljesíteni kell. Férje már a lakodalommal járó hozományra gondolt, s nem tudta elképzelni azt, hogy Sára nem szereti fiát. Azt gondolta, hogy a fiatalok között csak valamilyen nézeteltérés támadt, ezért nem akar Sára rögtön a felesége lenni Kelemennek. Mikes Jánost bízta meg azzal, hogy győzze meg a lányt a nászról. Természetesen az esküvőhöz Tarnócziné áldása is kell, ezért Mikes Kelemennek apja utasítása szerint nagybátyjánál kellett várakoznia.

7

Tarnóczi Sára nem hitt a szemének, amikor megpillantotta Mikes Jánosban az ő szerelemét, az ismeretlen lovagot Bethlen Istvánné udvarából. János ekkor döbben rá, hogy tulajdonképpen Kelemen öccsének kedvesébe szerelmes, ám ahelyett, hogy ezt a tényt közölje szüleivel, úgy dönt, hogy rögtön visszamegy Moldvába, hogy ismét Lupuj vajda szolgálatába szegődjön. Sára pedig sírva könyörög Mikeseknek, hogy vigyék vissza Naprádinéhoz a kastélyba. Mikes Zsigmond csak nehéz szívvel engedi útra fiát, aki azt hazudja neki, hogy a vajda leányába, Máriába szerelmes. Közben levél érkezik a szentléleki kastélyból, amelyben értesül a család Tarnócziné érkezéséről, aki nagyon dühös lányára a történtek miatt, s dúl-fúl mérgében. Ugyanakkor Haller Péter igyekszik jobb belátásra bírni az asszonyt, s azt tanácsolja Zsigmondnak, hogy Sára ragaszkodjon a Kelemennel való frigy megtartásához.

8

A lány hiába könyörgött Mikes Zsigmondnak ő semmiképpen sem értette azt, hogy mi rosszat talál Sára Kelemen fiában. Szentül meg volt arról győződve, hogy Tarnóczi Sára viselkedése csupán színjáték. Elhatározta, hogy mindenáron megtartják az esküvőt, még Tarnócziné tudta nélkül is! Nyomban meg is írta a levelet Mikes Mihálynak és Kelemennek, hogy vitessék Moldvába a menyasszonyjelöltet. Valamint a lelkére kötötte feleségének, hogy semmiképpen ne beszéljen senkinek tervéről. Ebben a pillanatban maga özv. Tarnócziné érkezett a várba.

9

Tarnócziné, ahogy megérkezett a kastélyba nyomban követelte Mikes Zsigmondtól, hogy minél előbb adják ki Sárát, hogy visszavigye őt a szentléleki kastélyba. Zsigmondra azonban még az Ószövetségből vett szitokkal sem tudott nyomást gyakorolni, aki egész egyszerűen letagadta azt a tényt, hogy Sára a várban van. Tarnócziné néhány fontos törvénycikk felidézésével nyomatékosítani akarta saját igazát. (A leányrablásban résztvevőket ugyanis Erdélyben fő-és jószágvesztéssel büntették.) Majd dolgavégezetlenül távozott a kastélyból. Mikes Zsigmond alig heverte ki az özvegy látogatását, máris jelentették neki Rákóczi György fejedelem érkezését. Megtette a szükséges intézkedéseket, hogy fogadhassa Erdély nagy urát.

10

Mikes Zsigmondot váratlanul érte a fejedelem látogatása. Nyomban szólt feleségének, hogy zárja be Sára szobájának ajtaját, nehogy botrány legyen abból, hogy a lány a kastélyban van. Rákóczi György az asztalnál Mikes fiairól kérdezősködött, s szomorúan vette tudomásul, hogy mindegyikük távol van hazulról. Móric jezsuita szerzetes volt, így Erdély törvényei értelmében nem léphetett be az országba, s száműzötté vált saját hazájában. Ugyanakkor a fejedelem annak ellenére, hogy a Mikes család katolikus, mégis főlovászmesterének szerette volna megtenni Zsigmondot, akit nagyon megkedvelt. Természetesen a fejedelem kíséretéhez tartózó nemesek mindezt nehéz szívvel vették tudomásul. Mikes Zsigmond már éppen megnyugodott, hogy dolgai jól alakulnak, amikor Tarnócziné ismét megjelent a kastélyban.

11

Tarnócziné indulatai a Mikes család iránt továbbra sem csillapodtak. A fejedelem előtt kérdőre vonta Mikes Zsigmondot, aki az őt ért szégyen miatt szeretett volna valahol máshol lenni. A fejedelem előtt nem lehetett tovább titkolózni, így a felesége Ágnes mindent elmondott Rákóczi Györgynek, aki kérte, hogy Sárát minél előbb vezessék színe elé. Tarnócziné lihegett a bosszúvágytól, s már előre örült annak, hogy tönkreteheti Mikest. Az özvegyasszonyt tervében Haller Péter próbálta megakadályozni, aki mihelyt értesült a vadászatról rögvest Kassai Istvánhoz sietett, hogy még a nő érkezése előtt beszélhessen a fejedelemmel. Elkésett, Tarnócziné megelőzte őt. A botrány elkerülhetetlen, a nő tombolt.

12

Sára a fejedelem arra kérdésére, hogy önként rabolták-e el nemmel válaszolt, s így Rákóczi Tarnóczinénak adott igazat, aki jogos sérelmét követelte a Mikes családon. A fejedelem rendeletet adott ki Mikes Mihály, Kelemen és János elfogatására. Sára ekkor döbben rá arra, hogy szerelme is halálos veszedelemben van, de nem tud már mit tenni. Beleegyezik abba, hogy Haller Péter felesége legyen. Mikes Zsigmond miután megtudja, hogy milyen ítéletet szabott ki a fejedelem, magába roskad. Néhány nemesúr még gúnyolódik is rajta sötét helyzete miatt. Tarnócziné pedig örül, hogy végre tönkreteheti a gyűlölt Mikes családot.

13

Míg Mikes Zsigmond Kelemen és János elvesztésén kesereg, addig váratlanul beállít hozzájuk a legidősebb fiuk Móric, aki Naprádiné leveléből már mindenről értesült. Megvigasztalja őket, s azt mondja, mindenre van még remény. Tájékoztatja szüleit, hogy testvérei jelenleg úton vannak Moldva felé, nem eshet bántódásuk. Ráadásul ő még garanciát is kapott a fejedelemtől, ama bizonyos vadászaton, hogy nem eshet bántódása. (Itt a Rákóczi által neki adományozott gyűrűre gondol.) Bár szülei nem értik, hogyan tudna rajtuk Mikes Móric segíteni, mégis érzik, hogy itt valami titoknak kell lappangani, amit ők nem ismernek.

Harmadik rész

1

Tarnócziné nagyon boldog, hogy lánya önként megy férjhez Haller Péterhez, s hogy a fejedelem ítélete nyomán a Mikes család vagyona egyben Sára hozománya is. Közben Rákóczi György fejedelem a megbízottját, Kapronczait küldi Lupuj vajdához, hogy az kiadhassa neki a két Mikest. A „nemes társaság” néhány tagja továbbra is örül annak, hogy ennek a nagy múltú erdélyi katolikus családnak végre teljesen megpecsételődött a sorsa, féltik nehezen megszerzett pozíciójukat az udvarnál. A fejedelem úgy döntött, hogy végleg visszamegy a kíséretével Gyulafehérvárra. Éjszaka a hopmester szerény hajlékában szálltak.

2

Csulai uram, a káplán a kínok kínját élte át fekhelyén. Kálvin elszánt követőjeként rendületlenül harcolt a katolikusokkal, s főként a jezsuitákkal, akik szerinte politikailag veszélyesek a református vallást követő Erdélyre. Kapronczai sem tudott nyugodtan aludni. Feladata volt, hogy azonnal Moldvába siessen, s kérje Lupuj vajdától a Mikes testvérek kiadatását. Mind Kassaitól mind a fejedelemtől ellentétes utasításokat kapott arra, hogyan viselkedjen a vajda udvarában. Ráadásul Rákóczi György még egy titkos levelet is rábízott, amelyet kizárólag Mikes Jánosnak kellett átadnia. A férfi nem értette valójában mit is kívánnak tőle, de ahhoz, hogy továbbra is a két nagyúr kegyét élvezhesse, igyekezett mindent megtenni, ami tőle tellett. A váradi kapitánysághoz bizony gyötrelmes út vezetett esetében.

3

Közben a szentléleki kastélyban már javában folytak az esküvői előkészületek Tarnócziné jóvoltából. Az özvegy egyelőre nem töltötte ki mérgét Naprádinén, aki egyelőre még ottmaradhatott a várban. Sára nem nyerte vissza régebbi arcszínét, sápadt, beteges természetű volt. Ráadásul Tarnócziné folyamatosan kínozta őt szóval a végletekig. Sára természetesen nem volt szerelmes a köszvényes, s öreg Haller Péterbe, szíve Mikes Jánosért dobogott. Csak Juditnak merte bevallani valós érzelmeit, egyedül benne bízott. Naprádiné a szívéből sajnálta unokahúgát, de Tarnócziné tervei ellen nem mert fellépni. Érezte, hogy Sára forgat valamit a fejében, de nem tudta mi az. Tarnócziné csak a bosszúra, s saját gazdagságára tudott gondolni.

4

A három üldözött közben elérkezett Erdély határaihoz, s átlépve azt a Szeret folyó völgyében haladtak Lupuj vajda udvarába. Kelemen még mindig Sára után sóvárgott, s nem tudta ép ésszel felfogni azt, hogy a lány nem szereti őt, csupán barátjának tekinti. A lány utáni epekedése arra késztette őt, hogy visszaforduljon. Ebben egy álma is megerősítette. Szüleit látta rabláncon. Mivel a három férfi nem tudta, hogy mit ítélt a fejedelem, így tanácstalanul vágtattak az országúton. De Kelement nem lehetett visszatartani, mindenáron Sárával akart lenni. Mivel őt mindenki ismerte az országban, ezért János vállalkozott arra a veszélyes feladatra, hogy álruhában elvegyül az emberek között, s ha lehet, hírt visz testvérének I. Rákóczi György fejedelem döntéséről. Sára iránti titkolt szerelme nagyobb volt félelménél.

5

Kelemen és Mihály Jászvásár irányába tartott, hogy elvegyülhessenek a vajda udvarában. Mivel János nem tartott velük így nehéz helyzetben voltak, mivel nem volt ismerősük ebben a számukra idegen országban. A város felé haladva egy kocsmában szálltak meg. Itt talált rájuk Kapronczai György, Rákóczi György fejedelem futára, a Mikes család régi ismerőse. Kelemen kérésére elbeszélte nekik a Mikes Zsigmond kastélyában történteket egészen Tarnócziné váratlan érkezéséig. Arról is tájékoztatta a hősszerelmes Kelement, hogy Sára Haller Péterhez kíván feleségül venni, akinek nagy vagyona minden bizonnyal nem megvetetendő öreg és beteges természete mellett sem. Mivel Kapronczai már nem tudta kézbesíteni a fejedelem levelét Mikes Jánosnak, ezért figyelmeztette barátait, hogy ellenük elfogató parancs van érvényben. Tehát, ahogy azt a szökevények is sejtették Rákóczi kíméletlenül fellépett ellenük. Nem volt már sok reményük arra, hogy kegyelmet kapnának.

6

Kapronczai György sokáig tanakodott magában, hogy mitévő legyen jelenlegi helyzetében. Mikes János Erdélybe való visszatérte alaposan meglepte őt, s így a fejedelem általi titkos megbízás kezdte az érvényét vesztenie. Kapronczai eldöntötte, hogy elolvassa a levelet, amelyet Jánosnak címzett a fejedelem. Ebben a fejedelem amnesztiát ígér a fiúnak, abban az esetben, ha elősegítené a litván fejedelem és a vajda leányának házasságát Moldvában. Ettől a házasságtól várta I. Rákóczi György Lupuj vajda segítségét a török elleni harcokban. Gondolatai ezután Mikes Zsigmond és másik fia körül forogtak, akik valószínűleg már megérkeztek Jászvásárba. A levél elégetése után úgy dönt, saját maga fogja teljesíteni Erdély fejedelmének kérését, s ezzel akár meg is tudná menteni a Mikes családot a nehéz helyzetből.

7

Mikes Móric közben hallva azt a nagy veszélyt, amely a családjára leselkedett, úgy döntött, hogy végleg elhagyja szülőföldjét. Mivel az országban a katolikusokat, s főként a jezsuitákat még mindig ellenségként kezelték, így gyakorlatilag hontalanná vált saját hazájában. Ám az erdőmestertől elköszönve emlékeztette szállásadóját arra a tényre, hogy a fejedelem neki ajándékozta a gyűrűjét, amely megmentheti őt a veszedelemből. Továbbá a férfit azzal is megbízza, hogy jutassa el a lepecsételt ládát az apjához, Mikes Zsigmondhoz a várkastélyába.

8

Mikes Zsigmond és felesége tanácstalanul ültek várkastélyukban. Fiaikat siratták, akiknek bujdosniuk és menekülniük kellett az országból. A Mikes család vagyonát is elveszette, így gyakorlatig néhány napon belül földönfutókká váltak. Egyedül az adott számukra némi vigaszt, hogy életük nem forgott veszélyben. Váratlanul azonban Kassai István erdőmestere érkezett hozzájuk a Mikes Mórictól küldött ládikóval. Ebben a fejedelem neki ajándékozott gyűrűje volt, valamint egy levél, amelyben a vadászaton történteket írja le a család legidősebb fiúgyermeke. Mikes Zsigmond arca egyszeribe jobb kedvre derült, s hálálkodott Istennek ezért a nagy szerencséért. Már felesége lesajnált hozományát is egyre jobban kezdte felértékelni, akinek Szolnok megyében birtoka is volt. Örült annak, hogy a család nem hal ki.

9

A szentléleki várkastélyban ezalatt minden esküvői előkészülettel végeztek. Naprádinénak ideje volt kiköltözni a várból, amit Tarnócziné egyébként is mindjobban sürgetett. Judit szomorú volt, hogy nem lehet unokahúga mellett, akinek szomorúsága áthatotta saját jellemét is. Visszatért várába, ahol leginkább Mikes Mihály utáni ábrándozása kerítette hatalmába. Elképzelte, ahogy kalandokat él vele át együtt. Szerelme olyan erős volt iránta, hogy bármit megtett volna érte. Álmodozásából felocsúdva egy idegen lovag kért bebocsátást hozzá, aki elmondta, hogy Moldvából jön, s hogy Mikes Mihály közeli ismerőse. Egyenest Szentlélekre tartott, hogy részt vegyen a menyegzőn. Judit készségesen felvilágosította őt a tervezett előkészületekről. Sára és Haller Péter esküvőjét november huszadikára tűzték ki a kastélyban.

10

Haller Péter már megérkezett a kastélyba, hogy a nász előtti utolsó napokat Sára mellett töltse, természetesen Tarnócziné szigorú felügyelete mellett. Naprádiné is meglátogatja unokahúgát, s beszámol az ismeretlen lovag érkezéséről. Sára Judit jellemzésben felismeri a lovagban szerelmét, Mikes Jánost. Közben Haller Péter egyre bizalmasabb viszonyba kerül Judittal, akinek elmondja, hogy titokban visszafizeti Mikesek teljes vagyonát, így próbál Sárának kedveskedni. Tarnócziné erről semmit sem tud, s Judit megígéri, hogy az esküvő napjáig mindent titokban fog tartani. Haller Pétert szimpatikusnak találja tettéért, s lassacskán egészen megszereti az öregurat. Tarnócziné dührohamai azonban továbbra sem csillapodnak Sárával szemben, akin egyre inkább kezd eluralkodni a sírás és a rosszullét könnyű szelleme.

11

Az esküvő napján díszes vendégsereg érkezett a szentléleki kastélyba. Sára már rég elkészült öltözetével, s csakhamar a „nemes társaság” nőtagjai is végeztek toalettjük igazításával. Judit volt Haller Péter kívánságára Sára nyoszolyóasszonya. Tarnócziné egy öregúr hintajában utazott, s még ekkor sem fogyott ki a sértésekből. A templomban a szertartás megkezdődött. Sára az ismeretlen lovagban Mikes Jánost pillantotta meg, aki valahogy bejutott a templomba. A lány nyomban elájult, de a szertartás ezt követően a szokott módon folytatódott. Végül Sára a „boldogító” igen kimondásával immár törvényesen is Haller Péter felesége lett. A nagyszebeni utazásukat azonban elhalasztották, mivel az ara egészségi állapota kétséges volt.

12

Erdély határán egy jezsuita szerzetes fogtak el, aki valószínűleg a menekülő Mikes Móric lehetett, bár nevét nem mondta meg. Ezt a hírt Kassai István erdőmestere hozta a Mikes-várba. A fejedelem gyűrűjével életét a család megmenthetné, ám azt maga Móric ajánlotta fel korábban testvérei számára. Mikes Zsigmond és felesége most nagyon nehéz helyzetben voltak, hiszen választaniuk kellett fiaik élete között. Végül úgy döntöttek a gyűrűt az erdőmesterrel elküldik Gyulafehérvárra, mivel nekik az udvarban nincs befolyásos barátjuk. Ám közben meggondolják magukat, s tanakodnak azon, mi lesz Kelemen és János sorsa. Végül Naprádiné levele az, ami után végképp eldöntik, hogy Móric életét kell megmenteniük, mivel Tarnócziné maga utazott Fehérvárra, hogy megvádolja a jezsuita szerzetest, mint politikai elítéltet, s mint esküdt ellenségét, egy Mikest. Az erdőmesternek a család azt az üzenetet küldi, hogy folytassa tovább útját a fejedelem szállása felé, s járjon közben Móricért.

13

Mikes János saját balsorsán kesergett, s azon, hogy már semmit sem tehet elveszetett imádottjáért, aki Haller Péter felesége lett. Sajnálta, hogy balszerencséjében testvérének kellett segédkeznie Sára megszöktetésében, s sajnálta, hogy akkor nem vitte magával a lányt szülei kastélyából. Most még egy utolsó tőrdöfést nem tagadott meg szívétől. Szerette volna látni Szebenben Haller Péter házát, amelynek immár Sára lesz az úrnője. Ezt követően elhatározta, hogy visszaindul Moldvába testvéréhez és nagybátyjához az erdélyi hírekkel.

14

Útközben egy kocsmában szállt meg, ahol két testőrtiszt a botrányos esküvő részleteit tárgyalta, és az egyik Sára becsületét kérdőjelezte meg. A máskor oly népes, most azonban szinte teljesen kihalt fogadóban ekkor botrány tört ki. Mikes János kihívja párbajra Kerekszegi Gábort, aki el is fogadja azt. Mivel a fogadóban egy szász sebészorvos is tartózkodott, így semmi akadálya sem volt annak, hogy megmérkőzzenek egymással. Utána a segédek visszaviszik a két férfit a fogadóba, egyikük sebesülése halálos. A másikuk is súlyosan megsebesül, de még van reménye a felgyógyulásra. A „nemes társaság” egyik tagja, Döme diák szintén tanúja lesz a párbajnak, s lóhalálában Meggyesre vágtat egy jobb orvosért.

15

Horváth, a párbajozó bajtársa szomorúan vitte el szekerén a fogadóból halott barátját, Kerekszegi Gábort. Mivel az út göröngyös volt, így sokszor meg kellett útközben állniuk, hogy az elhunytat megigazíthassa a szekéren Horváth. Útközben egy úri hintóval találkozott, amelyben Haller Péter, Sára és Naprádiné üldögélt, akik Nagyszeben felé tartottak. Ám a kocsi kereke eltörött, így meg kellett valahol éjszakára szállniuk. Mivel Girguczék fogadója volt oda a legközelebb, ezért ők is ott éjszakáztak, ahol Mikes János kínlódott sebével. Judit saját maga is meglátogatta őt, s felismerte benne a nála járt jóképű férfit. Nyomban közölte is ebbéli felfedezését Sárával, aki ekkor már gyanította, hogy Mikes az ő becsülete miatt párbajozott, s siratta hamvába hullt boldogságát. Mivel örök hűséget esküdött Hallernek, így már csak abban bízhatott, hogy János felgyógyul. Az ara szomorúsága határtalan volt ekkor.

16

Az erdőmester rohanva vágtatott Gyulafehérvárra, hogy minél előbb beszélhessen a fejedelemmel. Ám korán érkezett. Rákóczinak fontosabb dolga akadt Meggyesen, ahol éppen országgyűlés folyt. A fejedelemnek egy esetleges török elleni harcban szüksége volt a nemesek támogatására, így minden eszközzel ezt kívánta elérni a városban. Közben Tarnócziné is megérkezett Erdély fővárosába, aki nem restellte Csulai uramat felkeresni, hogy együttes erővel lépjenek fel a jezsuita Móric ellen a fejedelem udvarában. Ám az udvari káplán a megbocsátás és az irgalom szavával lépett fel ellene, mindhiába. Rákóczi Fehérvárra érkezésékor nyomban fogadta az erdőmestert, aki az uralkodó magával hozott gyűrűjével elérte, hogy Móricot kiszabadítsák a börtönből. Az öreg férfi örül, hogy teljesítette küldetését.

17

Mikes Móric a jezsuita, látva a fejedelem ujján a gyűrűt megértette, hogy családja nem a lányrablókat, hanem őt mentette meg a haláltól. A kihallgatás után szabadon engedték, Tarnócziné legnagyobb bánatára, aki ekkor már a fejedelem udvarában volt. Ráadásul Mikes János sorsa is kedvezően alakult, mivel Erdélybe visszatérésével öntudatán kívül is részese volt az ország politikai helyzetének javításában. A vajda lánya ugyanis kiábrándult belőle, így létrejöhetett a litván fejedelemmel való frigy, amit Rákóczi György annyira óhajtott. János honlétéről Döme vitt híreket az uralkodónak, aki elrendelte a párbajhős Meggyesre szállítását.

18

Tarnócziné kissé elkeseredett azon a tényen, hogy Móricot a fejedelem szabadon engedte, de mindjárt jobb kedvre derült, amint Meggyesre ért, s meghallotta a rendek ítéletét, mely szerint a leányszöktetőket fő-és jószágvesztésre ítélik. Nyomban Szeben felé tartott, hogy közölhesse Sárával a „jó hírt”. Útközben már azon töprengett, hogyan lehetne még vagyonosabb a család, s hogyan tiporhatná el a Mikeseket végleg a föld színéről, s hogyan szabadulhatna meg végleg Haller Pétertől. Ahogy a lovakat hajszolja egy fegyveresek által őrzött kocsi közeledésére lett figyelmes, amelyben Mikes János szállították éppen Meggyesre a fejedelem parancsára. Tarnócziné átkokkal sújtja a fiatalembert, majd utána hálaimával köszöni meg az isteni segítséget, hogy bosszúja immár beteljesedhetett. Emberi mivoltából e nő teljesen kivetkőzött.

19

Szebenben Haller Péter palotájában vagyunk. Az országtanácsos éppen irataiba mélyedve dolgozott, s elkövetkező házaséletén töprengett. Sárával szeretett volna Gyulafehérvárra költözni a fejedelem udvarába, ám felesége ez ellen hevesen tiltakozott. Ő továbbra is Mikes János után volt elepedve. Haller egy levelet kapott barátjától, amelyben végre előtte is világossá vált, hogy a fogadóban sebesülten feküdt idegen Sára szerelmese. Péter bár nem volt fiatal, szívében mégis volt annyi jóság, hogy kedvére tegyen feleségének. Segíti Jánost megszöktetnie Erdélyből Moldvaországba, ahol már nem fogják őt üldözni. Nyomban útnak is indul Judittal a terv végrehajtására, amikor váratlanul beállít Tarnócziné szebeni házukba.

20

Tarnócziné egyenest Sárához készült, hogy közölje vele a rettenetes hírt Mikes János elfogatásáról. Haller Péternét ez a hír teljesen letaglózta, anyját viszont csak a bosszú édes gondolata foglalkoztatta. Magában nem is sejté, hogy mekkora csapást követé el ezzel a cselekedetével lányán, egyedül csak az érdekelte, hogyan tudná a hatalmas Mikes vagyonnak szerét ejtenie. Haller Pétert is alaposan kiossza, akit dühében szintén átokkal sújt. Tarnócziné már régen megbánta, hogy hozzáadta a lányát a köszvényes öregúrhoz, aki most ellene fordult. Míg Haller azért utazik Gyulafehérvárra, hogy megakadályozhassa Mikes János kivégzését, Tarnócziné pont az ellenkezőjéről akarja meggyőzni I. Rákóczi György nagyurat.

21

Ekkor hirtelen Judit futott oda Haller Péterhez, azzal a hírrel, hogy Sára bezárkózott hálószobájába, s kérése ellenére sem nyitja meg előtte az ajtaját. Haller rohanva futott vissza a házba, hogy elejét vegye az újabb botránynak. Judit már a legrosszabbtól félt, s gyanakvása csak fokozódott, amikor látta, hogy egy tőr hiányzik az almáriumos szekrényből. Valószínűleg azt Sára vihette magával, hogy öngyilkosságot kövessen el. Sajnos balsejtelmei beigazolódni látszanak. Tarrnóczi Sára már holtan feküdt a szobájában, amikor a hálószoba ajtaját betörték. Mindenki kétségbe volt esve, kivéve Tarnóczinét, aki még ekkor sem hagyott fel a halott lányára rótt szitkok záporával. Az özvegyasszony nem hazudtolta meg önmagát.

22

Tarnócziné némi bánatot ugyan érzett Sára halála miatt, de ez sem tartott sokáig. Leginkább a gazdag hozomány megsemmisülése volt az, ami lelkét felkavarta. Majd arra gondolt, hogy végre bosszút állhat a Mikeseken. Egyedül ez éltette. Meggyesen azonban hiába kérdezősködött az ott élő szász polgárokról, egyikük sem tudott semmit János közelgő kivégzéséről. Az özvegy egy régi barátnőjével összetalálkozott a fogadóban, ahol megszállt. Itt tudta meg, hogy Mikes János bár halálos sebet kapott, de a fejedelem megkönyörült életén. Tarnócziné ezt követően sebtében a Mikes-várba vágtat, hogy legalább egy kicsit rájuk ijesszen Mikes Zsigmondra és nejére azzal a hírrel, hogy fiukat elfogták. Elkésett. A várban nagy mulatozást tartottak, Kassai István erdőmestere elhozta nekik a fejedelem kegyelmét. Az özvegy ekkor már nem tudta magát a sokk hatása alól feldolgozni, és holtan rogyott össze.

23

Nem sok említésre méltó esemény maradt már zárszóként. Mikes Kelemen és Mikes Zsigmond a fejedelem kedvező ítélete nyomán visszatérhetett Erdélybe, a család boldogan éldegélt tovább. Egyedül Mikes János volt boldogtalan Sára miatt, s az első adandó alkalommal egy csatában életét is vesztette. Sokan állítják, hogy önként kereste a veszélyt. Naprádiné pedig végül nem Mikes Zsigmond, hanem az öreg, őszes Haller Péter felesége lett.

 

Megosztás a facebookon

Jókai Mór
Szegény gazdagok

Fontosabb szereplők

Lapussa Demeter – házsártos, idős öregúr, aki szereti a családtagjait a hóbortjaival bosszantani

Lapussa János – Demeter legidősebb fia, forrófejű, fösvény, beképzelt férfi; unokája az elkényeztetett Makszika

Lángainé (Lapussa Matild) – Lapussa Demeter lánya, férje már meghalt; unja az öregurat, folyton színházba jár, hogy szórakozást leljen az életben

Lapussa Henriette – fiatal tizenéves árván maradt lány, szülei meghaltak egy balesetben; Hátszegi báró felesége

Lapussa Kálmán – Henriette kissé különc módón viselkedő öccse, a család „fekete báránya”, Babérossy Leánder álnéven egy vándorszínész társulat igazgatója

Clementine – társalkodóné, a Lapussa család nem vér szerinti rokona, vénkisasszony, Margari felesége

Margari – Lapussa Demeter felolvasója, majd Hátszegi báró titkárja

Hátszegi Lénárd – gazdag erdélyi nemes, Fatia Negra álnéven híres betyár, Henriette férje

Sipos úr – fiskális, a Lapussa család régi ismerőse; feladata, hogy információkat gyűjtsön Hátszegi báróról

Lőrincz doktor – orvos, ő gyógyítja meg Henriettet és Szilárdot mikor meg akarják magukat mérgezni

Vámhidy Szilárd – Henriette szerelme, Sipos úr alkalmazottja

Satrakovics Gerzson – Hátszegi báró régi barátja, szenvedélye a vadászat, sérüléseit is itt szerezte, megrögzött agglegény

gróf Kengyelesy – Hátszegi Lénárd vadászbarátja, akinek a birtokát Hátszegi egy rövid időre elnyeri, majd a gróf visszaszerzi azt

Kengyelesyné – a gróf férje, nagyvilági dáma

Kardosné – csaplárosné egy vidéki kocsmában, ahol Hátszegi megszáll a kíséretével, később öngyilkos lesz

Ripa – az aradi börtönből szabadult ártalmatlan zsivány

Onuc – román paraszt, a Fatia Negra cinkosa, lánya Anica

Anica – Onuc lánya, aki Fatia Negra szeretője is egyben, a tűzvész során a Lúcsia-barlangban arca összeég

Rubán Tódor – ortodox pópa, segít Henriette-nek a román nyelv elsajátításában

Juon Táre – bivalyerős román paraszt, aki segít a bajba jutott Henrietten, később megvakul

Marióra – Juon Táre gyönyörű felesége

Makkabesku Pável – nemes, a mikalai csárda tulajdonosa

Flóre – Makkabesku fiatal felesége

Monori úr – szolgabíró

 Történet

Az unalom

Gazdag öregúr Lapussa Demeter, akinek egyetlen elfoglaltsága, családtagjainak bosszantása okoz örömet. Családja néma beletörődéssel viseli el a rigolyás öregúr minden zsörtölődését. A Lapussa család egy meggazdagodott família, a ház feje a beteg öregember, Lapussa Demeter, kinek családtagjai csak azért viselik el az öreg rigolyáit, mert félnek a végrendeletből való kizárástól. Három gyermeke született. Lángainé, a lánya középkorú özvegyasszony, akinek még van annyi önbecsülése, hogy nem tűri el apja minden szeszélyét, nem úgy, mint bátyja, a kapzsi Lapussa János. Harmadik gyermeke egy balesetben meghalt, két árva maradt utána, akik az öregembernél nevelkednek. A leány, Henriette tizenhat éves, érzékeny ifjú szépség, akinek a családban semmi szava nincs. Öccse, Kálmán még gyermek, a család fekete báránya, kissé könnyelmű, ábrándos fiú. Az öreg Demeter fiát, Jánost, és annak elkényeztetett gyermekét, Makszikát ajnározza majomszeretettel, minden rossz tulajdonságukat elnézi, sőt pártolja is. Lapussa János mondja el neki, hogy Hátszegi, egy újgazdag mágnás becsületsértést követett el ellene. Megvárakoztatta, ezért János meg akarja őt leckéztetni.

Akivel az ember párbajt akar vívni

Lapussa Demeter az éjszaka még a szokottnál is nyugtalanabb volt. Aludni nagyon ritkán tudott, most különösen féltette János fiát, amiért az párbajozni készül Hátszegivel. A felolvasó, Margari éppen egy Dumas regényt vett elő, amiből egész éjszaka olvasnia kellett az öregúr parancsára. Bár az igazat megvallva Margari semmit sem értett belőle, mivel nem tudott németül. Másnap délfelé érkezett haza János, aki egyáltalán nem párbajozott, s azt mondja apjának, hogy meghívta Hátszegit magukhoz. Demeter ettől kissé megnyugodott, s magában azon morfondírozott, mi célja van fiának Hátszegivel. Közben Kálmán, Henriette testvére is látogatást tett az öregnél. Henriette-hez jött, hogy segítsen neki a latin házi feladat leellenőrzésében. Tegezte nagyapját, s modorával végig sértette az öregurat. Lapussa elvette tőle a latin irományt, s parancsot adott Margarinak, hogy vizsgálja át alaposan a szöveget. Miután ez megtörtént jelentették neki Hátszegi érkezését, akit Lapussa János örömmel várt.

A kedves ember

Hátszegi báró valóban minden szempontból makulátlan gavallér férfinak tűnt, aki ráadásul dúsgazdag is volt. Jánosnak nagy tervei voltak vele. Szerette volna a bárót unokahúgával, Henriettel összeházasítani, akin azonban látszott, hogy nagyon ellenszenves számára a férfi. Eleinte senki nem sejtett semmit János tervéről. Lángainé először azt gondolta, hogy bátyjának az az ötlete támadt, hogy Hátszegi léphessen elhunyt férje helyére, de lassacskán ő is rádöbbent arra, hogy tévedett. Ellene volt János házassági tervének, szerinte Henriette még túl fiatal, taníttatni kell őt, korai még férjhez mennie. Lapussa János azonban nem így gondolkozott, s sikerült apját is meggyőznie terve véghezvitelében. Demeter úr egy dologban adott igazat csak lányának. Sipos úr, a fiskális útján tudakozódniuk kellene Hátszegi báró anyagi helyzetéről, hogy valóban olyan gazdag-e, mint amilyennek kiadja magát. A báró egyre gyakoribb vendég volt a háznál, Henriette viszont egyre szomorúbb, bánatosabb lett.

Miről gondolkoznak a gyermekek?

A tizenéves Henriettet senki sem kérdezte mit gondol arról, hogy Hátszegi báró felesége fog lenni. Neki egyszerűen nem volt beleszólása saját élete folyásába. Egyik nap a lány nagyon beteg lett, szinte csaknem a halálán volt. Az orvos megállapította, hogy rézoldat mérgezésben szenved, s azt feltételezi, hogy a rosszul tisztított rézedények okozhatták a bajt. Ugyanakkor megjegyzi, hogy Sipos úr segédje, Vámhidy Szilárd is pont akkor, pont ugyanazzal a betegséggel esett ágynak. Henriette nagyon el van keseredve, s mikor kettesben marad Margari úrral, Lapussa Demeter mindenesével, odaad neki egy köteg levelet, hogy jutassa el őket az öccséhez, Kálmánhoz. Margari azonban kíváncsiságtól vezérelve elolvassa őket, s rájön arra, hogy tartalma nagyon is érdekelhetné Demeter urat. El is megy hozzá, s átadja neki a papírosokat. Cserébe szerződésben megegyeznek, hogy az esküvő után Margari élete végéig Hátszegi Lénárd személyi titkárja lesz. Miután ebben mindketten megállapodnak, Margari az összes levelet elolvassa az öregnek. Lapussa Demeter ekkor érti meg Henriettet igazán.

Másnap vendégségbe érkezik Sipos úr, akinek meghagyták, hogy gyűjtse össze a tudnivalókat Hátszegi báróról. Sipos kimerítő anyagot gyűjt össze, és így összegzi a kutatását. Szerinte a báró testileg egészséges ember, gazdag; durva, erőszakos és hirtelen haragú. Csodálatos hajlama van a betyáros kalandkereséshez és a hozzá legközelebb állók suttogásai szerint van valami titokszerű egész életében, vannak számbavehetetlen napok és hetek, amik mintegy hézagot képeznek nála az évben. Miután Sípos közli a megállapításait, Demeter úr átadja neki a Henriette-től zsákmányolt leveleket. Az ügyvéd teljesen összetörik az elolvasásuk után, Demeter úr pedig megállapítja, hogy ezen bizonyítékok szükségessé teszik Henriette mihamarabbi kiházasítását – amivel Sipos mélyen egyetért. Véleménye teljesen megváltozik. Miután a fiskális hazatér, előveszi a segédjét, Szilárdot, és közli vele, mit olvasott a levelekben. Vámhidy Szilárd és Lapussa Henriette szerelmesek voltak egymásba, Lapussa Kálmán közvetítette a leveleiket, amelyeket latin nyelven írtak. Mikor hírét vették a házassági tervnek, úgy döntöttek, hogy eldobják az életet, és mindketten halálos mérget vettek be.

Nem neked való az!

Sipos úr alapos fejmosásban részesítette segédjét, Vámhidy Szilárdot. Elmondta neki, hogy Henriette-tel való kapcsolata miért van eleve kudarcra ítélve. Henriette gazdag lány, ő pedig szegény. Szilárd bizonygatta előtte, hogy Henriette mindig hűséges marad hozzá, s már pénzt is takarított meg, hogy eltarthassa őt. Sipos úr elcsodálkozott a fiatal fiú merészségén, de felvilágosította őt, hogy a Lapussa család soha nem engedné meg, hogy elvehesse szerelmét. Előbb fognák őt perbe, amiért rávette Henriettet, hogy legyenek öngyilkosok. Ez idő alatt Henriette percei sem voltak nyugodtak. Demeter úr magához kérette, s megmutatta előtte a mindennél többet érő vádiratokat, a Szilárdnak írt leveleket. Lapussa most választás elé állította unokahúgát: vagy hozzámegy Hátszegi báróhoz, vagy perbe fogják Szilárdot, őt pedig zárdába küldik. A két óra gondolkodási idő alatt Henriette végül úgy döntött, hogy nőül megy a báróhoz. Azonnal alá is írja a házassági kötvényt. Kéréseit teljesítették, néhány bútort, s a kedvesétől kapott virágot magával vihette Hídvárra. Sipos úr pedig azt tanácsolta Szilárdnak, hogy utazzon Arad vármegyébe, s vállaljon közéleti tevékenységet. Úgy gondolta így a fiúnak nem lesz sem kedve sem ideje búslakodni Henriette után, aki két hét múlva férjes nővé vált.

A menyasszonyvivés

Hátszegi Lénárd báró elviszi feleségét, Margarit és Clementine-t hintójával Hídvárra. A hosszú út során több helyen is megállnak, elidőznek. Először Satrakovics Gerzson házában szállnak meg, aki Hátszegi régi vadászcimborája. Gerzson megrögzött agglegény, aki fontosabbnak tartja a kalandokat, mint a pénzt vagy a nőket. Számos sebesülést összeszedett hosszú élete során, azonban mindezekre nagyon büszke. Henriette tőle hall először Fatia Negráról, a környék legnagyobb banditájáról. Továbbmenve egy rátarti földesúr lesz következő szállásadójuk, akit valójában a felesége irányít. Az asszony „mókuskának” szólítja férjét, de szerelmet aligha érez iránta. Henriettet beavatja titkába: egy régi udvarlója képét őrzi egy csatát ábrázoló festményen, amelyet saját kezűleg festett. Míg a hölgyek beszélgetnek, addig az urak kártyáznak. Hátszegi bárónak sikerül az öregnek minden birtokát elnyernie, így gyakorlatilag most otthon érezheti magát nála. Ezt követően közeledve kastélyához egy csárdában hajtják nyugovóra fejüket, ahol zsiványok is tanyáznak. Szerencsére nem veszélyesek, de Henriette nem érti férje viselkedését, aki nagyon otthonosan érzi magát közöttük. Olyannyira, hogy még hegedűjét is előveszi. Másnap folytatják tovább útjukat az erdélyi havasok között. A táj tele van sötét titkokkal, valamint oláh parasztokkal.

A Lúcsia-barlang

Erdélyben volt egy nagyon széleskörű hamispénzverő társulat, amely már fél évszázada működött háboríthatatlanul. Nem tudták őket leleplezni, hiszen igazi pénzt vertek, teljes értékű aranypénzeket. Mindent saját maguk készítettek. Bányászták az aranyat, majd megolvasztották, saját gépeik is voltak. Így természetesen a hasznot is saját maguknak tartották meg. A pénzverők titkos műhelye a Lúcsia-barlangban volt, s vezérük nem volt más, mint a hírhedt Fatia Negra, a rettegett kalandor. Az emberek azt tartották róla, hogy az ördög cimborája, akin még a golyó sem fog. Arcát senki sem láthatta, mivel maszkot viselt. Most egy román paraszt, Onuc érkezik a lányával, Anicával a barlanghoz. Anica a Fatia Negra szeretője volt, legalábbis a lány így gondolkozott a zsiványról. Hamarosan az álarcos is megérkezik. Végigkalauzolja a barlangban Anicát, aki csak most nyer először bepillantást a pénzverés munkafolyamataiba. Azzal fenyegeti meg Fatia Negrát, hogy ha megcsalja őt, akkor meg fogja őt ölni. A zsivány nem veszi a lány sértegetéseit komolyan, s ajándékoz neki egy hibás aranypénzt ajándékul. Onuc megkapja jutalmát, amiért értékesítette a hamis pénzt.

Az erős Juon

Henriette bizonyos idő elteltével már megszokta új otthonát, de férjéhez nem került közelebb. Hátszegi gyakran volt úton, s Henriette ilyenkor gyakran sétált a kastély környékén. Így találkozott a pópával, Rubán Tódorral is, aki elmondta neki, hogy kénytelen fizikai munkát végezni, mivel a báró semmire nem ad pénzt. Henriette megszánja az öreget, s azzal az ürüggyel, hogy románul akar tanulni, maga mellé veszi őt a kastélyba. A pópa elmondja a nép bajait, s Henriette ettől fogva abban leli legnagyobb örömét, hogy jót tehet az egyszerű román parasztokkal. Adakozik, pénzt ad iskolák építésére, maga mellé vesz árvákat, akiket kitanít. Egyszer egy beteg asszonyhoz kell vidékre utazni, aki azonban a kuruzslók tanácsára hallgatva már halott, mire a segítség megérkezik. Henriette úgy dönt, hogy Hídvárra visszatérve egy rövidebb, de veszélyesebb útvonalat választ, hogy előbb hazaérhessen. Ám elkezd esni az eső, az út a hegyek között csúszóssá és meredekké változik. A nő lebukfencezik lováról, s kis híján életét veszti. Egy helybéli román paraszt, a híres Juon Táre siet a segítségére. Megmenti Henriette és lova életét, aki szeretne a pópától többet tudni róla.

A geinai leányvásár

Juon Táre idejének nagy részét a havasokon töltötte. Élt a vidéken akkoriban egy gazdag ember, akinek volt egy gyönyörű szép lánya, akit Mariórának hívtak. A lány beleszeretett Juonba, ám szülei ellenezték a házasságot Juon Táre hátrányos anyagi helyzete miatt. Juon azonban nem volt teljesen magányos. Járta a vadont, míg egyszer egy üregben a halott anyamedve mellett egy medvebocsra lett figyelmes. Magához vette a szerencsétlenül járt mackót, aki kiváló őrzőnek is bizonyult a kecskéi mellett. Ekkoriban kezdték rá a környékbeliek mondani, hogy ért az állatok nyelvén. Egyszer egy évben a Geina kopár szikláin leányvásárt rendeztek, ahol az eladósorban lévő lányok férjet találhattak maguknak. Mariórát is elvitték oda szülei, hogy kérkedjenek szépségével. Juon csak később jelent meg a hegyen, amit hallani vélte, hogy az egyik kérő őt próbálja szavaival fenyegetni. A medve láttára mindenki elmenekült, egyedül Marióra maradt a helyén. Így lett a lány a pásztor neje.

A fekete ékszer

Henriette szerette az egyszerű emberek társaságát. A bárót nem zavarta felesége viselkedése, úgy gondolta, hogy a lány még nem érett meg a komolyabb dolgokra, hiszen szinte még gyermek. Henriettet egy jótékonysági bálra is meghívták Bányára, ahova mindenáron el akart menni. Az összejövetelt egy leégett falu javára rendezték. A nőnek jó oka volt, hogy megjelenjen, hiszen időközben megtudta, hogy Vámhidy Szilárd elhagyta Pestet, s Aradon tartózkodik. Úgy gondolta, hogy a bálon találkozhat vele. Elhatározta, hogy nagyon egyszerű öltözékben fog megjelenni. Ékszert sem tett fel, csak azokat, amelyeket a bál napján kapott egy ismeretlentől levélben. Henriette úgy gondolta, hogy a drágaságokat Szilárd küldte neki, hogy viselje őket az estélyen, ahová férje kísérte őt el. Ám rettenetes dolog történt ott vele! Egy idős nő az ékszerekben a sajátjait vélte felismerni, amelyet a Fatia Negra lopott el tőle régebben. Hátszegi azonban felesége védelmére kelt, s azt mondta a nőnek, hogy ő vette a drágaságokat Párizsban. Henriette nehezen tudta elfogadni, hogy a fekete ékszerek valójában lopottak, de örült annak, hogy férje a pártját fogta. Először kezdett érezni valamit irányában.

Ez követően Henriette eldöntötte, hogy kerülni fogja az egyszerű emberek társaságát, s férje barátaival fog társalogni. A Fatia Negra köré szőtt legendák foglalkoztatták képzeletét. Senki sem tudta, hogy ki az álarcos férfi, aki a környéken garázdálkodik, s megkeseríti az emberek életét. A pópától megtudta, hogy Fatia Negra arra készül, hogy amíg Juon Táre távol van, elcsábítja annak feleségét, Mariórát. Egy környékbeli vajákos asszonynál is járt, aki olyan méreget adott neki, amellyel meg tudja ölni Juon medvéjét, aki feleségét őrzi. Henriette mindenképpen meg akarta menteni a nő életét, ezért felkereste Anicát, hogy segítsen neki ebben. A nő Fatia Negra szeretője volt, s boldogan ajánlotta fel segítségét a nagyságának.

Két mese, melyek közül csak az egyik igaz

Hátszegi Lénárd báró és kísérete visszatér a vadászatról. A báró egy medve üldözése közben azonban súlyos sebesüléseket szerzett. Henriette végig ott volt férje mellett, aki néhány nap múlva már jobban lett. A bárónőnek látogatója is érkezett. Anica volt az, aki sietve elmesélte neki szobájában hogyan zajlott le Fatia Negra látogatása Marióra otthonában. Anica sietett a nő házához, hogy megvédje őt. Az urszumedvét a gaz zsivány már korábban megmérgezte, s most a szerencsétlen állat csak vonaglott, látszott rajta, hogy hamarosan meg fog halni. Marióra magatehetetlen volt, de a veszély közeledtét érezve Anica ekkor hirtelen megfújta a kürtöt, hogy Marióra férje rögtön siessen haza a havasokról. Időközben a Fatia Negra is betoppant, akit Marióra nem akart beengedni a házába. Anica tanácsára húzta az időt, várva Juon hazatértét. A zsivány végül már annyira erőszakos volt, hogy betörte az ajtót, amikor megérkezett a felbőszült férj. Verekedtek. Mindketten leestek egy sziklaperemről, de kisebb zúzódásokkal túlélték az esetet. A Fatia Negra elmenekült, Juonnak sikerül őt megfutamítania. Anica még mindig szerelmes volt a betyárba, ezért nem lőtt rá a pisztollyal.

Mikor a gazdag ember halni készül

Közben Henriette nagyapja, Lapussa Demeter a halálára készült, meg akarja változtatni a végrendeletét. Kálmánt és Henriettet teljesen ki akarja hagyni az örökségből. Lángainé meggyőzi Kálmánt, hogy beszéljen a nagyapjával, kérjen tőle bocsánatot, ha magáért nem, legalább a nővéréért tegye meg. Kálmán, ha nem is szívesen, de Henitette-ért hajlandó ezt megcselekedni, ám amikor az öregúr már holtában édesapját kezdte szidalmazni, nem bírta tovább hallgatni. Nagybátyja, Lapussa János fel akarta ezért pofozni, de ezt már nem hagyta. Úgy döntött végleg elmegy a háztól. Az öreg Lapussa, amint a fiú távozott, új végrendeletet íratott, a fiút és nővérét továbbá Lángainét kihagyta az örökségből. Az egyedüli örökösnek fiát, és annak gyermekét nevezte meg. Lángainé azonban megfenyegette a kegyetlen apját, halála után, megtámadja a végrendeletet, arra hivatkozva, hogy apja nem volt beszámítható. Évekig tartó pereskedés elé néznek az örökösei, a Lapussa név meg lesz hurcolva, tanúk egy sora fogja bizonyítani, hogy az öreg Lapussa elmeháborodott volt. Ő még ezen a napon elhagyja a házat, és többé a tájékára sem megy. Lapussa Demeter még azon a napon meghalt.

Az aradi estélyek

Aradon Szilárdot bemutatták Kengyelesy grófnőnek. Lassan mindennapos vendége lett a grófi háznak. Szilárd mondta el a grófnőnek, hogy meghalt az öreg Lapussa, és fián, Lapussa Jánoson és unokáján kívül mindenkit kihagyott a végrendeletéből. Lángainé megtámadta a végrendeletet. Lapussa János magához vette Margarit a báróéktől, aki mindenféle rágalmakat mondott Hátszegi Lénárdra. A grófnő azt is megtudja Szilárdtól, hogy Kálmán váltót hamisított negyvenezer forintról, nővére, Hátszegi báróné nevére. A fiúról azóta senki nem hallott, nem tudják kézre keríteni. Ha ezt Henriette megtudja, akkor elismeri, hogy a váltót ő írta alá, csakhogy megmentse testvérét. A grófné megígéri neki, hogy ki fog valamit találni.

Árulás árulásért

Juon Táre és felesége az eset után eltűntek a vidékről, senki nem tud róluk semmit. A mit sem sejtő Fatia Negra felkeresi Anicát és a pénzverő bandát. Ígéretet tesz rá, hogy elveszi a szerelmét, és közli, hogy lassan véget kell vetni a pénzverésnek, mert árulástól tart. Nemsokára be is tartja az ígéretét: a Lúcsia-barlangban hatalmas mulatságot rendeznek, melynek keretében a haramiavezér felfordított kereszt előtt látványosan esküt tesz Anicának. A lány a végére azonban nem tudja elviselni a komédiázást, és a szemére veti a banditának, hogy tud Marióráról, valamint közli vele, hogy elárulta őt. A mulatozók közt valóban megjelentek észrevétlenül a pandúrok, köztük Juon Táre is. Fatia Negra hamar észbe kap, és a hatalmas hordókban álló szeszt a földre dobott fáklyára borítja, a zűrzavarban egy földalatti csapóajtón kereket old. A nagy tűzben Juon Táre megvakul, és Anica arca is csúnyán összeég.

A mikalai csárda

Később Hátszegi betér Makkabesku tanyájára, és elpanaszolja, hogy út közben eltört a szekerének tengelye. Pénzzel teli ládikót ad Makkabeskunak megőrzésre, de az nem szívesen vállalja a dolgot, fél a Fatia Negrától. Erre Hátszegi odaadja neki a saját kétcsövű vadászpuskáját – mondván: maga töltötte meg, egyik csövét söréttel, a másikat golyóval – majd gyalog továbbered a dolgára. Kis idő elteltével valóban megjelenik Fatia Negra. Az ijedt Makkabesku mindkét töltetet rálövi, de a haramiának ez meg sem árt. Mire Hátszegi visszaérkezik, Makkabeskut a földön találja eszméletlenül, a pénzzel teli ládikája pedig eltűnt.

Az, aki a Fatia Negrát felismeri

Az eset nagyon elkedvetleníti, hazatérve szokatlan hevességgel támad rá Henriette-re, és a szemére veti, hogy tud a Vámhidy Szilárddal való egykori szerelméről, valamint méltatlankodik, amiért az öreg Demeter kizárta őt a végrendeletéből. Ettől fogva még jobban megromlik a kettejük viszonya. Hátszegi több időt tölt barátainál, Kengyelesy gróféknál, ott gyakran összefut Szilárddal is. Kengyelesyné feltűnően keresi Szilárd társaságát, és ez ingerli Hátszegit. Mikor kettesben marad a grófnéval, kitudakolja, hogy pénzügyi természetű kapcsolat van köztük, és felajánlja neki a kívánt kölcsönt, ha cserébe Vámhidyt nem látják ezentúl szívesen vendégként. A grófné elfogadja az ajánlatot. Hátszegi három nap múlva viszont rájön, hogy rászedték, a megírt váltót a grófné elküldte Henriette-nek azzal az üzenettel, hogy sikerült meggyőznie Hátszegit, adjon pénzt Kálmán bűneinek tisztázására.

Henriette férje aggályai ellenére azonnal Pestre indul, a váltót pedig a vállfűzője köré hajtogatja, nehogy bárki rátaláljon. Mivel Hátszeginek egyéb elfoglaltságai vannak, Satrakovics Gerzsont kérik fel, hogy kísérje el. Az úton azonban mind a négy ló lesántul, ezért éjszakára be kell térniük egy csárdába. Gerzson megissza az útravalóra hozott kulacs bort, és nem sokkal később úgy elalszik, hogy Henriette sehogy sem tudja felébreszteni. Ekkor megjelenik Fatia Negra két emberével, és követeli Henriette-től, hogy adja át a váltót. Mikor az letagadja, a rablóvezér azt is közli, hogy tudja, hogy a vállfűzője alá rejtette. Henriette nagyon dühös lesz erre, odalép Fatia Negrához, és lerántja az álarcát, majd elájul a látványtól. Mikor Satrakovics Gerzson úr nagy sokára felébred, senkit sem talál a csárdában.

Babérossy Leánder

Ez idő alatt Vámhidy Szilárd, mint szolgabíró egy járásban időzött. Mivel éjszakára nem tudott visszamenni Aradra, így egy kocsmában szállt meg. A kocsmáros meghívta őt egy ripacsokból álló színtársulat előadására, amit a fogadóban tartottak. Az egyik színészben Szilárd felismeri Kálmánt, aki a Babérossy Leánder álnév alatt igazgatja a társaságot. Szilárd behívja Leándert a szobájába, s elmondja neki, hogy milyen régóta próbált a nyomára akadni. Kálmán tőle tudja meg Lapussa Demeter halálhírét is, ami egyáltalán nem rázza meg a fiatal fiút. Mikor Szilárd rákérdez a hamisított váltóra, Kálmán ártatlannak vallja magát, és közli, ő csak egy negyven forintos váltót írt alá. Szilárd azonnal jegyzőkönyvet vesz fel Kálmán vallomásából, aki azonban az éjszaka folyamán nyom nélkül eltűnik a lepusztult fogadóból.

Margari úr

Margari közben otthagyja a titkári állását, feleségül veszi Clementine-t, s Pestre szökik vele, hogy itt kezdjenek új életet. Margari valójában azonban nem volt makulátlanul ártatlan ember, igazából az egész turpisságról, amely Lapussa Kálmán hamisított váltójával kapcsolatos, ő és Lapussa János tehet. Margari ugyanis János úr tanácsára becsapja Kálmánt. Vele nem negyven forintról, hanem negyvenezer forintról szóló váltót irattat alá. A szolgabíró, bizonyos Monori úr fel is keresi Lapussa Jánost, hogy alaposan kifaggassa őt Margariról. (Monori kezében ekkor már ott van Vámhidy Szilárdnak a jelentése, amely alapján az egykori titkár elítélhető.) János úr felfedi előtte, hogy ismeri Clementine férjét, akit rendkívül „megbízható” embernek ír le. Másnap ismét meglátogatja a szolgabíró, s felfedi előtte, hogy mindent tud üzelmeiről. János úgy dönt, hogy elutazik, de Margari felkapaszkodik a kocsira. A szolgabíró azonban a hintó után hajtat a pandúrokkal, akik magukkal viszik Margarit, a sikkasztottat.

A nő, kit nem lehet feltalálni

Gerzson visszatér Aradra, és jelenteni akarja Hátszeginek az esetet, de senkit nem talál otthon, csak rajta nevető urakkal találkozik. Mikor érdeklődik a nevetség tárgyáról, közlik vele, hogy ő erőszakkal kényszerítette Henriettet, hogy megszálljanak a csárdában, ahol eszméletlenségig lerészegedett, és olyan őrjöngésbe kezdett, hogy a nőnek menekülnie kellett. Mivel Gerzson bácsi erre sehogy sem tudott visszaemlékezni, csak arra tud gondolni, hogy Hátszegi Lénárd terjesztette el róla ezt a pletykát. A báró várkastélyába siet töltött pisztolyával, de senki sem nyit neki ajtót. Satrakovics Gerzson ezt furcsának találja, mivel jól hallatszik bentről a mulatozás zaja. Ír egy levelet a bárónak, s éjszakára a pópa házában kér szállást. Amikor látja, hogy Henriette szobájában világosság van, megzörgeti az ablaktáblát. Egy válaszlevelet kap a nőtől, aki csak arra kéri, hogy meneküljenek el innen a pópával. Az ortodox elöljáróval kicseréli ruházatát, s visszatér Aradra. Később értesül róla, hogy Rubán Tódór háza leégett.

A reszkető kéz

Aki a Fatia Negrával egy rossz órában találkozik, annak mind megreszketősödik a keze. Így járt a szerencsétlen Henriette is, aki most a kastélyban üldögélt magányában. Éjszaka nem tudott aludni, keveset evett, s láthatóan megöregedett. A cselédek között suttogva terjedt a hír, hogy az úrnőjük megőrült. Henriettet magányában az összeégett arcú Anica kereste fel, aki egy kérését intézett hozzá. Elmondta neki, hogy a Lúcsia-barlangban történtekért egyedül ő a felelős, ő hívta oda a pandúrokat, hogy lefüleljék a hamispénzverő bandát. Ám a Fatia Negra megmenekült, s most mindenért Onucot, az apját teszik felelőssé, aki börtönbüntetését tölti. Anica tudta, hogy a vizsgálóbizottság élére Hátszegit kérték fel ítélőbírónak, ezért arra kéri Henriettet, hogy beszélje rá férjét, hogy adjon kegyelemet apjának. Henriette reszketős kezével írt is neki egy levelet névtelenül. Férjével viszonya problémás volt, aki meg is említette neki, hogy vigyázzon magára, mert ha úgy tartja, könnyen bolondokházába zárhatja.

Küzdelem az aranyért

Satrakovics Gerzson bácsi a csárdában történtek után szakított régi életmódjával, életének egyetlen célja lett, hogy leszámoljon Fatia Negrával. Sorba járta Arad, Bihar és Temes megyék közgyűléseit, ahol táblabíró volt, és egymás után írta beadványait, hogy a megyék egyesült erővel fogjanak össze a rablóvezér ellen. A vármegyék addig nem veszik komolyan Satrakovics Gerzsont és nem tesznek semmit, amíg Fatia Negra fényes nappal meg nem támadta a postaszekeret. Szabályos csatát vívott a Lúcsia-barlangban elfogott pénzverők hamis aranyait kísérő fegyveresekkel. A katonák leleményességének köszönhetően azonban sikerül az arany egy részét megmenteniük. Ám a rablóvezér így is rettegésben tartja a vidéket.

Az üldözött vad

Az eset után valóban megszerveznek egy egységet a vidék rablóinak elfogására, vezetőjének pedig Vámhidy Szilárdot teszik meg. Egy alkalommal Hátszegi és vadászcsapata összefut Vámhidyékkal. A báró felajánlja Szilárdnak, hogy szálljon meg a kastélyában, de az visszautasítja az ajánlatot. Szilárd közben egy malom udvarán táborozik le estére. Felkeresi őt a vakká lett Juon Táre, és figyelmezteti: kihallgatta Fatia Negra és emberei beszélgetését, akiknek az a tervük, hogy rajtaütnek a pandúrokon. Szilárd nem akar hinni neki, de később felfedezi, hogy a csapat összes tagja mélyen alszik, altatót kevertek az italukba. Megjelenik valóban a Fatia Negra is, és párbajt vívnak. Szilárdnak sikerül megvágni a haramia csuklóját, aki erre bátorságát vesztve menekülni kezd. Szilárd üldözőbe veszi, eljutnak egy erdei lakig.

Rémlátás

Hazatérve Hátszegi mégis azt mondja Henriette-nek, hogy készüljön fel a vendéglátásra, mert meghívta Vámhidy Szilárdot vendégségbe, ő maga nem lesz itthon, mert elutazik. Henriette kétségbe esik, és az éjszaka megszökik a kastélyból, egy kis erdei kunyhóban húzza meg magát. Szerencsétlenségére pont abban a viskóban, ahova a Fatia Negra menekül Vámhidy elől. Fatia Negra talál egy pisztolyt, és Szilárdra szegezi. Pénzt ajánl neki, csak engedje el, de az nem fogadja el – Fatia Negra erre a saját szájába veszi a pisztoly csövét, és meghúzza a ravaszt. Henriette, aki mindennek szemtanúja volt, ájultan esik össze. A zsivány életét veszti.

Az egyezkedés

Henriette özvegységre jutott, férje végzetes lovasbalesetet szenvedett, arcát a ló felismerhetetlenségig összezúzta, úgy, hogy rá sem lehet ismerni többé. János úrnak Sipos úr azt a tanácsot adja, hogy ha nem akar belekeveredni a váltóhamisítási botrányba, amelynek ő volt a kitalálója, akkor segítsen Henrietten, hogy ő és testvére is részesedhessen az örökségből. János el is megy hozzá Hídvárra, beszél az özveggyel, de végül Henriette fizeti ki a pénzt. A nő elismeri azt, hogy az ő aláírása van a cédulán, így megmenti Jánost és öccsét.

Végszavak

Lángainé és János pere tíz hosszú évig tartott, János végül vesztett, egymillió forintot kellett testvérének fizetnie. Bár neki még mindig több maradt, de rettenetes olyan embernek bírni milliót, akinek már a duplája is a birtokában volt. Ezt a csapást sohasem tudta kiheverni. Fia, Makszika sem adott neki sok örömre okot, a sok kényeztetéstől elcsenevészült, nyomorék lett. Henriette miután kiegyenlítette Kálmán negyvenezer forintos váltóját, mindenhol kerestette az öccsét. Hirdetést adott fel újságokban, jutalmat ígért a nyomravezetőnek. Az ifjú azonban inkább saját halálhírét költötte, mintsem újra felvenné a kapcsolatot a családjával. Vámhidy Szilárd ígéretes pályát futott be, de sohasem nősült meg. Gyakori vendége volt a Kengyelesy-háznak, a grófné mindig különös kedvességgel viseltetett iránta, gyakran kérdezte tőle, miért nem keresi fel Henriettet, hiszen most már özvegy, biztosan nem utasítaná vissza. Szilárd azonban nem az az ember, akit ma elvetnek, és holnap felvehetnek. Mindannyiuk közül a dúsgazdag özvegy báróné a legboldogtalanabb. Alig múlt huszonhat éves, és már öregasszonynak látszik. Az embereket kerüli, egyetlen lénnyel, egy réges-régen ajándékba kapott virággal beszélget bezárkózva a szobájába. Henriette és Szilárd sosem lettek egymáséi.

 

 

Megosztás a facebookon

Szabó Magda

Abigél

 Fontosabb szereplők

Vitay Georgina (Gina) – 14 éves diáklány, a regény főszereplője

Vitay tábornok úr – Gina édesapja, a katonai ellenállás vezetője a II. világháborúban Magyarországon

Zsuzsanna testvér – diakonissza, Gina prefektája az intézetben

Kőnig – magyar-latin szakos tanár

Kalmár Péter – Gina osztályfőnöke, a történelem és a honvédelmi ismeretek tanára

Torma Gedeon – a Matula igazgatója

Horn Mici – volt matulás, aki segít megszöktetni Ginát

Truth Gertrúd – tornatanár

Mráz úr – ablakos, segít Ginának megszökni

Gigus tanárnő – francia-német szakos tanár

Kis Mari – Gina osztálytársa

Torma Piroska – Gina osztálytársa, az igazgató unokahúga

Bánki Anna – Gina zsidó származású osztálytársa

Kuncz Feri – hadnagy, Gina udvarlója

Mimó néni – Gina nagynénje

Marszell – Gina francia nevelőnője

 Történet

Gina intézetbe kerül

Vitay Georgina Budapesten él édesapjával és francia nevelőnőjével, Marszellal gellérthegyi villájukban. Ginának nagyon boldog élete van: édesapjának, a magyar hadsereg magasrangú tábornokának ő a mindene, és a többiek is nagyon szeretik őt a környezetében. A Sokoray Atala Gimnáziumba jár, és tizennégy éves. A fiatal lány édesapja révén a nagypolgári kisasszonyok életét éli, nagynénjénél, Mimó néninél táncos teadélutánokon vesz részt, és még egy fiatal, jóképű hadnagy, Kuncz Feri is udvarol neki. Ezt a boldog idilli légkört a II. világháború zavarja meg, s a kislány harmonikus életét teljesen felforgatja.  Vitay tábornok egy nap bejelenti Ginának, hogy ősztől intézetbe kerül vidékre, és itt kell hagynia búcsú nélkül mindent és mindenkit meghatározhatatlan ideig. Gina számára a legszörnyűbb az egészben az, hogy nem tudja, hova kerül, és miért kell egyáltalán elmennie. Az édesapja nem mondja meg az igazi okot. A lány új asszonyra gyanakszik, ám rá kell jönnie, hogy tévedett.

Matula püspök iskolája

Az édesapja maga viszi el Ginát az új iskolába autóval. A keleti határ mellé, Árkodra mennek, ami egy iskolaváros. Egész úton feszült a csend, apa és lánya nem szól egymáshoz. Gina a Matula püspökről elnevezett lánynevelő intézet tanulója lesz. Az iskola kapuin belül röviden, ám fájdalmasan búcsúzik el a kislány édesapjától, és megismeri az új igazgatóját és prefektáját, a fiatal Zsuzsanna testvért. A tábornok megígéri a lányának, hogy szombatonként fel fogja hívni telefonon. Gina bizonyosságot szerez arról, hogy apja nem kíván újraházasodni, de még mindig nem érti, miért kell egymástól elválniuk. Gina intézetbe kerül.

Az első ismerősök

A Matula egy zárt és szigorú intézet, ahol komoly rendszabályok uralkodnak. Vitay tábornok lánya, Gina addigi világától annyira különbözik az új hely, hogy folyamatosan csak sírni van kedve. Minden holmiját elveszik tőle: teljesen új és prűd ruházatot és felszerelést kap. A gyönyörű retiküljének a tartalmát még időben sikerül elrejtenie a fürdőszoba ablakában található muskátlis ládába, a retikült azonban tarisznyára cserélik. Vitay Gina megismerkedik két új osztálytársával is: Kis Marival és Torma Piroskával, aki az igazgató unokahúga és árva. A két matulás megpróbálja felvidítani Ginát, ám a próbálkozásuk majdnem sikertelen, csak egy kis mosolyt tudnak a pesti lány arcára csalni. Azon viccelődnek, hogy „férjhez mennek”.

Abigél legendája

Gina ezután Kis Marival és Tormával ebédig lemehet sétálni a kertbe. Itt a két kislány elmeséli neki a Matulában szokásos házirendet, amiről már érzi, hogy nehéz lesz megszokni. Egyik nevezetes tradíció, amit a lányok saját szórakoztatásukra találnak ki: a "férjhez menés". Minden év elején az osztály a névsor sorrendjében a leltárjegyzékhez megy feleségül. Ez persze, szigorúan titkos, és nagyon vicces dolog, amikor valakinek például a nyomdagép jut férjül. Gina csak fél füllel hallgatja a lányok beszámolóit, nagyon gyerekesnek és nevetségesnek találja őket. Még gyerekesebbnek találja a csodatévő Abigél legendáját. A kertben lévő nőalakot ábrázoló szobrot nevezik a matulások Abigélnek. Csodatévő erőt tulajdonítanak ennek a szobornak, és azt tartják róla, hogy mindenkinek segít, aki bajban van, csak szólni kell neki (vagyis üzenetet kell hagyni a szobor tálkájában). Aki nem hisz benne, annak persze, nem segít. Gina szomorúan hallgatja a lányok lelkes beszámolóit a csodatévő Abigél jótéteményeiről. Majd a lányok gyorsan az étkezőbe sietnek, hiszen ebédidő volt.

Terrárium és árulás

Másnap tanévnyitó istentisztelettel kezdődik a nap, ahol Gina megismeri a leendő tanárait. Az osztályfőnökük, Kalmár Péter, nagyon csinos férfi, minden lány titkon szerelmes belé. Az órák előtti csendes félórában pedig férjhez megy az ötödik osztály. Mindenkinek érdekes pár jut, végül Gina kapja férjül a terráriumot, ami szintén szerepel a leltárjegyzékben. Georgina azonban felháborodik ezen, és nem hajlandó a terráriumot még tréfából sem elfogadni társként. A heves vitára jön be a terembe az osztályfőnök, aki kiküldi Ginát a folyosóra. Kőnig, a lágyszívű és segítőkész latintanár kapja el a dühös Ginát a folyosón. Ő megpróbálná nyugtatni a lányt, de éppen arra jár az igazgató, aki behívatja Ginát magához. A kislány hirtelen felindulásában beárulja az egész osztályt, és kikotyogja a többéves férjhez menési tradíciót, amelyet az iskola egykori tanulója, Horn Mici vezetett be a Matula falain belül.

Kiközösítve

Gina azonnal megbánja az árulását. Az osztály többi tagja a felháborodott igazgatónak azt hazudja, hogy csak a szomorú pesti lányt akarták ezzel a játékkal felvidítani, és ez egyáltalán nem tradíció a Matulában. Ginát és Kis Marit, Szabót és Murait büntetésből egy hétre eltiltják a sétáktól. Georgina már nagyon bánja, amit tett, és bocsánatot kér az osztálytól, ám azok kiközösítik. Szinte nem is vesznek tudomást róla, nem szólnak hozzá, levegőnek nézik. Gina szörnyen érzi magát. Még az sem segít rajta, hogy az édesapja felhívja telefonon, hiszen Zsuzsanna és az igazgató jelenlétében beszélhet csak vele, és ráadásul nem panaszkodhat. A kislány elkeseredésében a tanulásba temetkezik, és elhatározza, hogy meg fog szökni innen.

Gina szökni készül

Gina azt tervezgeti, hogy hogyan tudna megszökni a Matulából. Nem könnyű a feladat, hiszen ez az intézet egy szabályos börtön, ahol nem érintkezhetnek a tanulók senkivel. Az egész ötödik osztály példamutatóan szorgalmasan viselkedik. Gina nagyon sokat tanul, az osztály többi tagja pedig mintha versenyezni akarna vele. Az ötödikesek meg is kapják jutalmukat. Ebben a hónapban őket tüntetik ki azzal, hogy Horn Micinél, az iskola egykori diákjánál egy játékos teadélutánon vegyenek részt. Matulás hagyomány, hogy minden hónapban az arra legérdemesebb osztály egyik délután Horn Micinél uzsonnázik. Az osztályt felvillanyozza az örömteli hír, Ginát viszont nem érdekli, de az alkalmat jónak találja arra, hogy megszökjön. Gina süteményes csomagot kap otthonról az édesapjától. Megkínálja az egész osztályt, de senki sem fogad el belőle egy szemet sem. A kislány egész éjszaka sír, ám az osztálytársait ez is hidegen hagyja. A lányok Vitay Georgina süteményét a kertben elégették a kertben.

Horn Micinél. A szökés

Ginában a szökés terve tartja a lelket. Szorgalmasan tanul, és mindenkinek az óráján igyekszik. A tanárokat mindegyikét megkedveli, kivéve Kőniget, akit lágyszívűsége miatt nem tart igazi férfinek. Elérkezik a várva várt nap: az osztály uzsonnázni indul Horn Micihez. Gina mindent pontosan megtervez: búcsúlevelet hagy hátra az osztálynak, amelyben elmondja nekik, mennyire gyűlölte őket. A Mici felé tartó úton megtalálják az árkodi ellenálló kitűzött papírlapját, amelyen a háború befejezésére buzdítja az embereket, hiszen értelmetlen a harc, és úgyis elvesztettük a háborút. Kalmár, az osztályfőnök felháborodik ezen a provokáló iraton. Horn Micinél nagyon jól érzi magát az osztály: rengeteg finom sütemény van, és jókat játszanak. Gina azonban nem vesz részt a mulatságban, hanem gyomorfájásra hivatkozva sűrűn jár WC-re, és végül kiszökik a mosdó ablakán keresztül. Zuhogó esőben vág neki az ismeretlen város utcáinak, egyenesen a vasútállomásra megy, hogy egy azonnal induló vonattal visszatérjen Budapestre, ám itt sajnos Kőnigbe botlik, aki meghiúsítja a nagy tervét.

Kudarc. A tábornok

Gina, ha lehet, még jobban gyűlöli Kőniget, amiért a férfi megakadályozta a szökését. Egyetlen mentsvára marad: hogy a szökése miatt kirúgják a Matulából, és végre hazatérhet az apjához. Kőnig azonban menteni akarja a kislányt, letagadja, hogy Gina megszökött: azt mondja Zsuzsannának, hogy biztosan rosszul lett, és nem akarta zavarni az osztály szórakozását, így egyedül hazaindult a Matulába, de útközben eltévedt. Hiába mondja a kislány, hogy ő meg akart szökni, nem hisznek neki, hanem a betegszobába viszik, mert belázasodott. Gina kétségbeesésében (amiért nem hisznek neki) elmondja Zsuzsannának, hogy búcsúlevelet is hagyott az ágyában. Az ágy azonban érthetetlen okból üres, így mindenki azt hiszi, Gina összevissza beszél, mert magas láza van. A kislány sokáig betegeskedik, és nagyon rosszkedvű, ám amikor felgyógyul, váratlan öröm éri: meglátogatja az édesapja. Vitay Georgina nagyon boldog, hogy végre ismét megölelheti szeretett apját.

Hajda úr cukrászdájában

Ginát az édesapja cukrászdába viszi. A kislány ott sírja el az összes felgyülemlett bánatát: a kiközösítést, a szökést stb. Kéri édesapját, hogy vigye haza, mert nem szeret itt lenni. A kislány arra számít, hogy a tábornok azonnal elviszi őt innen, ám nem ez történik. Az apa kénytelen megértetni a lányával, hogy amíg a háború véget nem ér, itt kell maradnia. Édesapja az ellenállási mozgalom egyik vezetője, mert értelmetlennek tartják a további vérontást, hiszen a háború úgyis elveszett. A céljuk az, hogy kihozzák a lehető legkevesebb veszteséggel az országot ebből a háborúból. Mivel a feladat nehéz, és kereszttűzben harcolnak, Ginát muszáj volt eltüntetnie Budapestről. Ha Gina tartózkodási helyét megtudja az ellenség, akkor ezáltal a tábornok zsarolhatóvá válik. Ezért újra megkéri Ginát, hogy tartson ki, és ne próbáljon újra elszökni, vagy érintkezésbe lépni akárkivel, amíg ő érte nem jön. Apjától azt is megtudja, hogy Árkodon a polgári ellenállás vezetőjére bízta őt, akit Gina már ismer, de még nem tudja, hogy ki az. A kislány megérti a rábízott titkot, és komoly „felnőttként” tér vissza a Matulába az apja által küldött süteményekkel. Megfogadja apjának, hogy nem fog megszökni.

A szobor megszólal

Gina gondolkodik azon, hogy ki lehet a polgári ellenállás vezetője, de nem tud rájönni. A süteményeket a konyhában adja le, és az ügyeletes testvér szétosztja az ötödikesek között. Az osztály boldogan falja fel a sok finomságot, ám amikor megtudják, hogy Ginától származik, kifizetik neki a sütemények árát. Az osztály a vasárnapi perselypénzt adja oda, így kénytelenek lesznek kabátgombot hajigálni a templomi perselybe. Gina nagyon szomorú, amiért senki sem beszél vele, s így megalázták. A kislány este az ágyában megtalálja a csodatevő Abigél levelét, aki közli vele, hogy ő vette magához a kislány búcsúlevelét, és forduljon hozzá mindig bizalommal, mert segíteni fog. A lány értetlenül áll a történtek előtt.

Légiriadó

Gina nagyon hálás a titokzatos Abigélnek, de nem tud rájönni, hogy ki lapul a szobor mögött. Másnap a vasárnapi istentiszteleten részt vesz a nagytiszteletű püspök úr is, aki szemmel tartja a matulásokat. A lányok egész idő alatt nem tudnak figyelni, hiszen Ginának adták a pénzüket, és a kabátgombokat a püspök úr biztosan észre fogja venni. Vitay Gina azonban nagyszerű lépésre szánja rá magát, előreverekedi magát, és bedobja az összes pénzt az osztály nevében. Ezért dicséretet kap az igazgatótól, az osztálytársai azonban még mindig nem bocsátanak meg neki. Délután légiriadót tartanak az iskolában. Ugyan az egész csak próba, az ötödik osztály azonban annyira átérzi a félelmet és a háború szörnyűségeit, hogy megbocsátanak az áruló Vitay Georginának, és sírva egymás nyakába borulnak a pincében.

Kirándulás

A Matula összes diákja és tanára kirándulni megy az iskola birtokára, ahol fizikai munkát kell végezniük: a gyümölcsöt és zöldséget szüretelnek. Mindenki nagyon felszabadult, és élvezik a természetet. A vasútállomáson újra megtalálják az árkodi ellenálló üzenetét, aki a harc befejezésére buzdít mindenkit. A szüreti munka közben történik egy kis baleset: Zsuzsanna megbotlik, és majdnem a vonat alá esik, majd az eséstől elájul. A prefektának nem lesz nagy baja, ám a sajnálatos incidens közben kiderül, hogy Kalmár Péter Zsuzsannába szerelmes, aki azonban nem viszonozza az érzéseit, hanem Kőniget szereti. Az osztály számára érthetetlen ez a dolog, hiszen Kalmár az álomférfi, Kőnig viszont jelentéktelen tanár a lányok előtt.

Groteszk portré

A kirándulás után Kőnig házi dolgozatot írat az ötödik osztállyal. A feladat: portrét írni, azaz bárkit jellemezni. Gina elmondja az ötödikeseknek, hogy ők a régi iskolájában mindig két fogalmazást szoktak írni: egyet, amit beadnak, a másikat pedig a házi használatra, a saját maguk szórakoztatására. Elhatározzák, hogy mindenki ír egy másik portrét is: egy groteszket. Ám a tanulási idő alatt hirtelen megjelenik a nagytiszteletű úr, aki meg akarja nézni, hogy hogyan dolgoznak a tanulók. Gina és Torma áldolgozatát fel kell olvasni: Gina Kőnigről, Torma pedig a nagybátyjáról, az igazgatóról írt groteszk portrét. Kőnig megvédi őket: azt mondja, hogy a groteszk portré volt a feladat, a nagytiszteletű úr nem sejt semmit, ám a többiek pontosan tudják, kiről szólt a jellemzés. Ginát és Tormát nagyon megbüntetik.

Kőnignél. Abigél újra megszólal

Kalmár Péter még egy büntetést ad Ginának: az ő és Zsuzsanna testvér jelenlétében bocsánatot kell kérnie Kőnig tanár úrtól, amiért megalázta a portréjával. Kalmár ezt a büntetést valójában Kőnig újbóli megalázására találta ki, hiszen haragszik rá Zsuzsanna miatt. Kőnig azonban nem haragszik, és mielőtt Gina bármit mondhatna, megbocsát neki. Este Georgina újabb üzenetet kap Abigéltől, hogy ne legyen ezentúl több botrány, hiszen nem biztos, hogy meg tudja védeni, és nem minden tanár olyan elnéző, mint Kőnig, a magyartanár.

Az összetört akvárium. Búcsú a tábornoktól

Egyik reggel érdekes dolog történik. Az igazgató szobájába betört valaki, és látszólag semmit nem vitt el, csak összetörte az akváriumot, és elpusztultak az igazgató kedvenc halai. Ginát kérik meg arra, hogy takarítsa fel a szobát, aki nagyon örül ennek, mert nem kell magyardolgozatot írnia. Zsuzsanna azonban a csendespihenő alatt megíratja vele Kőnig helyett a dolgozatot. Este megérkezik Vitay tábornok: Gina nagyon örül, de az édesapja búcsúzni jött. A munkája olyan fázisba érkezett, hogy nem jöhet többet látogatóba, és lehet, hogy telefonálni sem tud majd. Gina legyen kitartó: reméli, hogy hamarosan találkoznak. A kislány nagyon aggódik az apja miatt, de most már annyival jobb, hogy nem akar szökni, mert már jól érzi magát a Matulában. A tábornok kéri, hogy Gina vigyázzon magára, s legyen jó.

Miklós-napi istentisztelet

December van, mindenki várja a karácsonyt. A Miklós-napi istentisztelet azonban botrányba fullad, mivel valaki (az árkodi ellenálló) kicseréli a templomi tábla énekeit, így az egész Matula zengi a háborúellenesnek szánt zsoltárokat. Mindenki készülődik haza karácsonyra.

Okmányok

Gina a karácsony előtti hetekben nagyon összebarátkozik Bánkival. Bánkihoz nemrég eljött látogatóba az édesanyja, de valószínűleg rossz hírt hozott, mert a kislány nagyon rosszkedvű azóta. Gina hiába faggatja, nem árulja el, mi baja van. Vitay Georgina ezért ír Abigélnek (akiben már ő is hisz), hogy segítsen Bánkinak. A levélre nemsokára válasz is érkezik. Bánki és még négy tanuló az iskolából zsidó származású, és ezért nagyon nagy bajban vannak Hitler rendeletei miatt. Akkor, amikor valaki betört az igazgató szobájába, és eltört az akvárium, valaki ellopta a négy diák iratait, hogy megvédhesse őket. Az új, módosított iratokat Gina kapja meg: ezek már nem jelentenek veszélyt a lányok és családjaik számára, és Vitay feladata ezeket a lányok kezébe juttatni. A karácsony előtti bibliaismereti versenyt Bánki nyeri, Gina pedig utolsó lesz, amitől nagyon szomorú, de mindenki biztatja, hogy jövőre jobban fog szerepelni. A lánynak apja csak egy telefonüzenetet hagy, Pestre nem viheti el.

Karácsony

Karácsonyra Gina és Torma kivételével mindenki elhagyja az intézetet. Ők a tanárok és az igazgató körében ünnepelnek. Mindketten szomorúak: Gina azért, mert az édesapja nem jött lel, Torma pedig azért, mert nincs senkije. Apró kis ajándékokkal próbálják felvidítani egymást. Zsuzsanna egy titokzatos hódolójától jegygyűrűt kap ajándékba. Azt hiszi, hogy Kőnig az ajándékozó, ám a latintanár durván elutasítja, és azt mondja, hogy ő Horn Micit szereti. A gyűrű tehát Kalmár Péter ajándéka, Zsuzsannát azonban nem érdekli az a férfi. Gina egy hirtelen ötlettől vezérelve fel akarja hívni édesapját telefonon, ám Kőnig megakadályozza. Gina még jobban gyűlöli a tanárt, és ezt meg is mondja Zsuzsannának, aki megharagszik rá. Magyarországot megszállják a németek. A háború tombol az országban.

Éjféli randevú

Nem várt fordulat köszönt be Gina életébe. Egy vasárnapi istentisztelet alkalmával meglátja a templomban Kuncz Ferit, a szerelmét. Jól sejti, a férfi őmiatta jött Árkodra, és egy kis üzenetet is eljuttat a kislányhoz. A hadnagy azt kéri Ginától, hogy mivel őt nem engedik be a Matulába, legyen a lány éjfélkor a kerti kiskapunál, mert beszélniük kell, hiszen Gina édesapja nagyon beteg. Gina - bár egy kicsit megijed - felvillanyozza a hír, és elmeséli a lányoknak. Bánki különösen örül, ugyanis karácsony előtt ő írt egy levelet a hadnagynak, amelyben megírta Gina tartózkodási helyét, hogy a férfi láthassa, és a kislány ne legyen olyan szomorú. Az ötödikesek kifőzik a haditervet. Torma majd rosszul lesz éjfél előtt egy kicsivel, ezzel terelik el Zsuzsanna figyelmét, eközben pedig a többiek segítenek Ginának az ablakon keresztül kiszökni, majd pedig ugyanúgy visszajutni. A randevú sikerül. Feri elmondja Ginának, hogy haza kell vinnie az apjához, mert a tábornoknak baj van a szívével. Gina egy kicsit furcsállja a dolgot, de a hadnagy megnyugtatja, hogy ő az árkodi ellenálló. A kislány hisz neki, és megbeszélik, hogy másnap ugyanebben az időpontban megszökteti Feri Ginát. A várva várt szerelmes csók azonban elmarad. Gina visszamegy az ablakon az árkodi iskolába.

Az árkodi ellenálló

A szökés tervét már nem osztja meg az osztálytársaival Gina, mert nem akarja őket bajba keverni. Olyan jó kedve van, hogy örömében mindenkit megajándékoz. A retikül régen elrejtett kincseit az árva Tormának adja, de rajtakapják őket, így Gina példátlan büntetést kap az igazgatótól. Ginát azonban már ez sem zavarja: az éjszakai szökésre, meg Ferire és az apjára gondol. Sikerül is az ablakon keresztül kimásznia, ám a szökés meghiúsul, mert rajtakapják őket. Gina visszaszalad a szobájába, Feri pedig elmenekül. Gina sírva bújik be az ágyába, ahol egy cetlit talál Abigéltől. A „szobor” azt közli vele, hogy ő az árkodi ellenálló, nála van az apjától kapott nyaklánca, és Kuncz Feri csaló, azért jött ide, hogy őt elvigye, és az apját (akit elfogtak a németek) most a kislánnyal zsarolják, hogy kihúzhassák a tábornokból a társai nevét. Abigél megkéri Ginát, hogy nyugodjon meg, ő vigyázni fog rá mindörökre.

Kuncz Feri a Matulában

Ginára azonban újabb veszély leselkedik, mert az iskolában megjelenik Kuncz Feri, és kéri az igazgatót, hogy adják ki neki a kislányt, hogy a beteg édesapjához kísérhesse. Az igazgató azonban nem adja oda neki a kislányt, hiszen megesküdött a tábornoknak, hogy csak neki adja át a kislányt személyesen. Gina egyelőre megmenekül, és az épület foglyává válik a lány.

Gedeon napja

Eljön az igazgató névnapja. Nem várt látogató érkezik a Matulába: Horn Mici, aki rengeteg süteményt és játékot hoz, hogy ezzel ünnepeljék Torma Gedeont. A gyerekek örülnek a játéknak, ám ez valójában csak egy elterelő hadművelet, amivel leplezhetik Gina szökését. Horn Mici elmondja Ginának, hogy itt nincs biztonságban, és még az éjjel meg kell szöknie Zsuzsanna testvér ruhájában, és el kell mennie Mici lakására. Addig ő itt fedezni fogja őt. Gina megérti a parancsot, és - bár nagyon fél - elindul Horn Micihez, az egykori matuláshoz.

Abigél

Gina szökik az éjszakában. Odaér Horn Mici házához, amikor rájön, hogy a kulcsot az intézetben felejtette. Ám szerencsére nemsokára jön Mici és beengedi. És Vitay egy időre új nevet kap: ő lesz Makó Anna, akit pár nap múlva elvisznek majd a városból. De addig minden titok kitudódik. Kőnig és Zsuzsanna egymásra találnak, és kiderül, hogy Kőnig már régóta szereti Zsuzsannát, csak féltette, és ezért űzte el magától. És hogy ki volt Abigél, azaz az árkodi ellenálló? Az, akiről senki sem hitte volna: Kőnig tanár úr. Gina, amikor mindezt megtudja, nagyon elszégyelli magát, hogy nem ismerte fel, hanem gyűlölte azt az embert, akinek mindent köszönhetett. A lány úgy érzi, hogy sokkal tartozik Kőnignek, a tanárának.

Megosztás a facebookon